A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)
BALASSA Iván: Hagyományos időjóslás, időmágia Magyarországon a 18-20. században
só nemcsak az esős hónapot jelzi, hanem azt is, hogy ki lesz a leány férje. Mindezt lucakalendárimnak nevezik. A hagymakalendárium a német nyelvterületen is gyakori és tizenkét hónapos osztással karácsonyhoz vagy újévhez kapcsolódik (WDV 3 . 1974. 1003-1004.). A felsorolt néhány adat meggyőzhet bennünket arról, hogy olyan időjóslási eljárásról van szó, mely az egész magyar nyelvterületen ismert lehetett. Korát a 17. századig lehet visszakövetni nálunk, de feltehetően korábban is meg lehetett. Gondolatok az időjóslásról és időmágiáról Végigtekintve a csak részben feltárt anyagmennyiségen, nagyon meglepett annak változatos gazdagsága. Ehhez még azt is tudni kell, hogy tudatos és az egész területre kiterjedő gyűjtés az agrártörténet, a néprajz más területeihez képest viszonylag kevés történt. Ez nemcsak nálunk, hanem a legtöbb európai országban is így van, ezért nagyon nehéz az összehasonlítás és annak megállapítása, hogy mi az, ami nálunk fejlődött ki és mit vettünk át szomszédainktól, kölcsönöztünk Európa népeitől vagy éppen adtunk tovább számukra. Ezen a téren fokozott figyelemmel kell kísérnünk a történeti feljegyzéseket is, bár azok száma rendkívül csekély. Megfigyelésem szerint a dátumhoz kötött időjárás-jelenségek megváltoztatására nem vagy csak rendkívül ritkán tesznek kísérletet. így senkinek sem jut eszébe, hogy pl. Medárd napján az esőt befolyásolja, vagy Illés napján a bekövetkező vihart valamilyen mágikus eszközzel, eljárással előre próbálja elhárítani. Ezzel szemben a nyári vihart, jégesőt, a tartós szárazságot egyházi (harangozás, imádkozás, tömjénezés, barkaelégetés stb.) eljárásokkal igyekeztek távol tartani. Mások viszont a vas mágikus erejét és más módszereket alkalmazták a baj elhárítására. Ennek a kettősségnek az lehetett az oka, hogy a szentek napjához kötött időjárás-kalendárium az egyház alkotása és ezen keresztül Istenhez kapcsolódik, úgyhogy azon a hívőknek változtatni nem szabad, de nem is lehet. A jóslások között akadnak olyanok, melyek az egész magyar nyelvterületen megtalálhatók. Ezek egy része tapasztalaton alapszik, mint a hegy füstölése, a hang terjedése vagy éppen a háziállatok viselkedése. Olyanokat is ismerünk, melyek szokásjellegüknél fogva ugyancsak széles körben ismertek. Ilyenek elsősorban azok, melyek egy-egy szent névnapjához kötődnek. Ezek között is kiemelkedik Medárd, Margit, melyekhez elsősorban fűződik a 40 napra történő előrejóslás, amit más esetben is megtalálunk (pl. Mátyás, Gergely, Benedek, Iván stb.). Az általános elterjedésében minden bizonnyal szerepet játszhatott a bibliai özönvíz, amit Isten az emberiség megbüntetésére bocsátott a földre. Mózes I. 7. részében így írja le: „És esik az eső a földre negyven nap és negyven éjjel", mikor pedig megszűnt az eső, majd a vizek folytonosan apadtak, a tizedik hónap első napján a hegycsúcsok kezdtek kimagasodni. „És lőn negyven nap múlva, kinyitá Noé a bárka ablakát, melyet csinált vala" (Mózes I. 8. 6.). Ebből kitetszik, hogy a 40-es számnak különleges jelentése nemcsak az esőre, de az apadásra is vonatkozott. A Negyven vértanú napja (március 10.) fagy esetén 40 napig ígéri a fagyot. Előfordul ez a szám böjtöléssel kapcsolatban is (TESZ), a halott lelkének a földről való végleges eltávozását is számos népnél a 40. naphoz kötik. így tehát ez a szám többféle forrásból is táplálkozhat az időjóslás területén. Az 1582-ben bekövetkezett naptárváltozás nyomait is fel lehet az időjóslásunkban fedezni. Ebben az évben a Julianus Caeser-féle naptárt XIII. Gergely pápa megreformálta a 10 napot kitevő elmaradás behozásával. A protestáns országok, így többek között Erdély sem fogadta ezt el azonnal és véglegesen, csak 1677-ben iktatták be az Új 588
