A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

BALASSA Iván: Hagyományos időjóslás, időmágia Magyarországon a 18-20. században

hogy e napon tapasztalttal ellentétes lesz az idő télen (Penavin Olga 1983. 128.). A Szamosháton: „Ha Márton napja (november 11.) ködös és nedves, változó tél következik, ha tiszta, kemény tél lesz. Ha Márton lúdjának (a Márton-napkor leölt lúdnak) mellcsontja fehér, havas, hideg télre van kilátás, ha vörhenyeges barna, enyhe, nedves telet várj. Ha elülső része fehér, a tél második fele lesz hideg" (SzhSz. 2. 65.). A libacsontból időjárásra történő jóslás másfele is ismert a magyar nyelvterületen (MNL.; Penavin Olga 1983. 128.; Szilágyság Ethn. 2. 208.; Nagyszalonta Bihar m. Ethn. 27. 78.; Bakony Ethn. 19. 286. stb.). Csongrádon azt tartják, hogy ha Márton-napkor a lúd jégen áll, akkor karácsonykor sárban jár (Ethn. 60. 179.). November 25. Katalin. Elsősorban a karácsonyi időjárás előjelzője. Ha e napon a libák jégen állnak, akkor karácsonykor is fagy, de ez fordítva is érvényes: Ha Katalin kopog, karácsony locsog. Ha Katalin locsog, karácsony kopog. (Topolya, Bács m. Borús Rózsa 1981. 66.; 1. még Szamoshát SzhSz. 1. 463. Csanádapáca Bálint Sándor 1977. 2. 504. stb.). November 30. András. E naphoz nagyon sok jóslás, köztük idővel kapcsolatos is fűződik. Ha havazik, rövid telet, korai tavaszt jelent. Ezen az éjszakán a fényes hajnalcsillag nagyon kemény telet, ha ködös, vastag hótakarót jövendöl. Az időjárás megfigyelése is ekkor kezdődik, a napok a jövő év hónapjaira adnak felvilágosítást. Ennek egy viszonylag ritka módját gyakorolják Topolyán (Bács m.): „Tizenkét féldió héját megtöltötték sóval és megjegyezték a hónapok szerint, vagyis minden dióhéj egy bizonyos hónapot jelentett. Feltették a nagy gerendára. Amelyikben a só elolvadt, az a hónap esős lesz, amelyikben csak félig olvadt el, annak csak a fele csapadékos, amelyikben nem olvadt el, az száraz hónap" (Borús Rózsa 1981. 68.). Székelykevén (Temes m.), ha hideg van jó termést ígér, ha locspocs, akkor karácsonykor fagyra lehet számítani. Mások éppen azt állítják, hogy Andrásnapi hó, Vetésnek nem jó. A farkasok ekkor indulnak meg áldozatot keresve az erdőkben, faluszéleken (Penavin Olga 1983. 129.). Háromszéken azt hiszik, hogy ha ezen a napon a farkasok orgonálnak (üvöltenek), nagy hideg lesz (Balázs Márton 1942. 113.). December hónapban Luca napja körül csoportosul nemcsak a legtöbb szokás, hanem hiedelem és időjóslás is. Nem véletlen ez, hiszen egykor ezen a napon volt leghosszabb az éjszaka és legrövidebb a nappal. Ezt a Gergely naptár a 16. század végén tíz nappal kitolta, de a hagyományok továbbra is megmaradtak a régi helyükön és csak néhány tevődött át a mai karácsony környéki napokra. Éppen ezért, elsősorban az e naphoz kapcsolódó időjóslásokat mutatom be. Luca-nap (december 13.) kiemelkedően jeles nap a magyar hiedelem-naptárban (Diószegi Vilmos-Nagy Ilona MNL. 3. 471-473.), a jövő évi termés, különösen a búza növekedésének meghatározását kötik hozzá. Ezt a lucabúza, más néven karácsonyi búza növekedésével mérik. Egy tálban Luca napján búzát csíráztatnak, mindennap öntözik és fejlődéséből következtetnek a következő évi termésre. Karácsonykor, hajói megerősödött, összekötötték és az asztalra tették. Algyőn (Csongrád m.), szentelt vízzel öntözték, mások szájukból locsolták. Tápén (Csongrád m.) locsolás közben az asszony ezt mondja: neköm kinyerem, jószágomnak legelője, zöld mezeje. Szatymazon (Csongrád m.) vízkeresztkor a gazdák a vetéseken szórják szét a lucabúzát (Bálint Sándor 1977. 77.). Szórványosan sokfelé előfordul a Kárpát-medencében. 585