A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

BALASSA Iván: Hagyományos időjóslás, időmágia Magyarországon a 18-20. században

kezőjét hitték: ha hangosan és sokáig kuruttyolnak a békák, az a szép időnek előhírnöke (Ethn. 3. 54.). Eger vidékén azt tartották, ha a levelibéka alkonyatfelé megszólalt, akkor rövidesen elered az eső (Ethn. 18. 99.). A tavaszi megszólalásukkal is többféle jövendölés ismeretes. így a Szamosháton, ahány nappal Szent György nap előtt brekegnek, utána annyi napot hallgatnak (SzhSz. 1. 197.). A leveli-, más néven zöldbéka üvegbe zárva le- és felkapaszkodásával jósolta az időt még városi házakban is. Amikor a szántóföldeken a nyulak és egerek nagy mennyiségben fordulnak elő, az szűk termést jósol a következő évre (Békéscsaba. MG. 1846. 1299.). Viszont jó időt jelent, amikor már február elején a kis legyek és bogarak repkednek, a fonalaik a szántáson megjelennek (Pécs. MG. 1843. 332.). Ugyanilyen következtetést vonnak le, ha szentjános-kabalái (? szentjánosbogár) seregestől repkednek a víz felett (Csík m. Kristály Balázs 1895. 118.). A hangyák nagy sürgése-forgása országosan is esőre enged következtetni (Báránd, Debrecen). A fenti néhány példával csak érzékeltetni kívánom, hogy az állatoknak milyen nagy szerepe volt az időjóslásban, főleg az eső megjövendölésében. A felhozott példákat sok esetben ki lehet egészíteni azokkal, melyeket a naptárszerű felsorolásban említek meg. Az égen tapasztalható jelenségek Az eddigiekben elsősorban a föld és a rajta található élőlények viselkedéséből adódó időjóslási formákat igyekeztem áttekinteni. Ezeknél a földműves ember számára még nehezebben magyarázható kérdéseket vetett fel mindaz, amit az égen tapasztalt. A nap szavunk ugor korból való származtatása csak feltételesen fogadható el, de kétségtelen, hogy szókészletünk legrégibb rétegéhez tartozik. Érdekes módon az időjóslásban nem játszik olyan nagy szerepet, mint a hold (TESZ). A Biblia nagymértékben elősegítette a nap jelentőségének fokozását, de abban is közrejátszott, hogy változásából, elborulásából az időjárásra lehessen következtetni. A nap elhomályosodása rosszat jelent, sőt a világ megsemmisülését is ezzel érzékelteti a Biblia (1. részletesebben Körösi Mihály 1788. 2. 198-200.). A kolozsvári Csízióban 1592-ben ezt találjuk: „Az napnac feliottében ha homály vagion, esőt iegiez" (NySz. 2. 294-295.). A legtöbb jóslás a nap felkeléséhez és nyugvásához kapcsolódik. Ha a nap ködből süt vissza, illetve fellegbe nyugszik, esőre lehet számítani (Klézse, Moldva. Bosnyák Sándor 1980. 23.). Háromszéken a perzselően sütő nap, illetve amikor homályba hanyatlik le, esőt jelent (Balázs Márton 1942. 113.). Hétfaluban (Brassó m.) a tisztába lebukó nap szép időt, a felhőben elenyésző esőt jövendöl (Ethn. 6. 400.); teljesen azonos felfogást ismerünk Csíkból is (Kristály Balázs 1895. 118-119.). Kalotaszegen is azt tartják, hogy a felhőben lenyugvó nap esőt, a nagyon erősen sütő jégesőt, zivatart ígér. A pirosan lebukó nap a másnapi erős szél jele (Kós Károly 1985. 39-40.). A Szamosháton (Egri), amikor 'a nap visszanéz', akkor a következő nap eső lesz, ha veres, akkor a szél erősen feltámad (SzhSz. 2. 150-151.). Ezzel egyező elképzelést a Hajdúságból is feljegyeztek (Ethn. 6. 406; Nádudvar, Hajdú m. Herman Ottó 1914. 634.). Mezőkövesden (Borsod m.) Gari Margit így nyilatkozott: „A nap termel, a nap érlel, a nap gyönyörködtet. Mikor este lement, visszanéz - azt mondják, nézd csak, hogy visszanézett Istennek a szeme. Mert úgy van, amikor felhőbe megyén, aztán még kibúvik: visszanézett a nap eső lesz. Mintha jósolná az embernek, hogy esőt várjál" (Fél Edit 1993. 218.). Hasonló esőjóslást ismerünk Kórógyról (Szerem m. SzlavSz. 2. 283.), Bodáról (Baranya 571