A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

BALASSA Iván: Hagyományos időjóslás, időmágia Magyarországon a 18-20. században

Az alábbiakban csupán arra szorítkozom, hogy néhány történeeti és köznépi megfigyelést csoportosítsak, továbbá felsoroljak néhányat azok közül a napok közül, melyekhez valamilyen időjóslás, időváltozás kapcsolódik. Ezek eredetét azonban megfelelő előtanulmányok hiányában nem tudom feltárni. Arra sem vállalkozhatom, hogy a mai időjárási ismeretekkel összevessem azokat, mert ez meghaladná egy, a földművelés történeti tanulmány terjedelmét, nem is beszélve arról, hogy a természettudományok állandó fejlődésével a paraszti ismeret aligha tarthat lépést. Szükségesnek tartom azonban az alábbiakban adatokat felsorolni, mert csak így lehetséges bizonyos kézzel fogható eredmények megállapítása. Helyi időjárással kapcsolatos jelenségek megfigyelése A paraszti időjóslás évtizedes, nem egyszer évszázados, sőt hosszabb helyi megfigyeléseken alapszik, mely nemzedékekre öröklődik. Vértesalján a múlt század közepén azt tartották, amikor a hegyek tetejét köd, felhő lepte be: „...A Vértes pipázik, tehát esni fog" (FG. 1859. 111). Amikor a hegyek nagyon közel látszanak, akkor időváltozásra lehet számítani. Mikor távol látszik és barna színt ölt magára, akkor valószínű a tartós jó idő. Rozsnyó (Gömör m.) környékén a Király- és Ökörhegyet figyelték, melyen ha felhősüveget észleltek, abból jó termésre következtettek (MG. 1843. 604). „Ha a köd a hegyek tetején nyargal, esső lesz" - mondják Háromszéken (Balázs Márton 1942. 113). Hasonló megfigyeléseket Kalotaszegről is feljegyeztek. Amikor a Vlegyásza közel látszik és zöldje élénkké válik, ha a fenyőfa sötétebb, az esőt jelentett; míg ha füstölt, kicsinek tűnt és a szegélyei elmosódtak, akkor szép, napos időt lehetett várni (Jankó János 1893. 189). Bárándon (Bihar m.), ha a toronyból nagy ritkán látni lehetett a Váradi-hegyeket, az időváltozást, többnyire vihart, zivatart jelzett. Amikor a zágoni (Háromszék m.) hegyet köd fedi, aznap nem lesz eső. Ha a Hargita ködbe vész, esni fog (Ethn. 16. 40.). Ezt Csíkban így mondják: „Tőgyel a Hargita, eső lesz" (Kristály Balázs 1895. 118.). A hegy még hanggal is jelezheti az elkövetkező időjárást: Harkányban (Baranya m.) a Tenkes-hegy három morgást hallat, ha kemény tél következik (Ethn. 36. 175.). A hang terjedéséből is lehet az időjárásra következtetni. Vértesalján, ha a bicskei harang hangja jól kivehető, akkor állandó szép időt lehet várni, de ha tompán kong, az változó időt jelent. Mikor az alcsuti harang nagyon közelről hallatszik, az a közeli eső előhírnöke (FG. 1859. 111.). Hasonlóképpen vélekedtek Dolhán (Máramaros m.), és az időváltozást, a hideg megszűnését akkor jósolják, ha a messze falvak harangszava, a vonat zakatolása egész közelről hallatszik (Sztripszky Hiador 1916. 157.). Az ilyen megfigyelés általános az egész Kárpát-medencében. Herman Ottó egy egész sor ilyen adatot jegyzett fel a századforduló tájáról. A karcagi pásztorok azt tartották, ha a harangszó délkeletről hallatszott, akkor esőre lehetett számítani, míg ha északról, akkor az a hideg beköszöntését jelentette. Békésen és a Balaton mellékén azt tartották „ha a gőzös nagyon zörög, eső lesz". Szatmárban, ha a börvelyi harangszó messzire elhangzik, az esőt jelent (1914. 633-634.) Jellemző, hogy sok évszázados harangokhoz kapcsolódó megfigyelés mellett, milyen hamar megjelent a vonat hangjának az időjárás jelzésébe történő bekapcsolása. A szél is egyik előhírnöke az esőnek. Úgy tartják, hogy nagy szél után nagy eső szokott következni (Fábián József 1803. 126.). Ha a nap vöröses felhőbe hanyatlik, akkor másnap szélre lehet számítani (Ditró, Csík m. Enyedi Emese 1992. 115.; Háromszék m. Balázs Márton 1942. 113.; Boda, Baranya m. Berze Nagy János 3. 330. stb.). Ez a felfogás általános az egész magyar nyelvterületen. Pünkösd szombatján a tápaiak 568