A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)
HOFFMANN Tamás: A változó változatlan (böngészők, halászok, vadászok)
Végeredményben gyötrően fárasztó robottá lett a tengeri kaland. A felszerelés az egész történeten át ugyancsak gyatra. Sokáig használták és az eszkimók meg is őrizték mindmáig a fabordázatú, bőrrel bevont, akár egy tucat halász szállításra alkalmas hajót (az umiakot). Másrészt ugyanők ma is építenek egyszemélyes, favázú és bőrborítású kajakot. A fából ácsolt hajók csak lassan váltották fel ezeket a kezdetleges alkotmányokat. A jégkorszaki találmányok a kelta idők óta kezdtek kiszorulni a forgalomból. Hovatovább már csak északon, az úszó jéghegyek világában használták őket. Nyugat- és KözépEurópa tájairól fahajók terjedtek el, amelyeket eleinte csak édesvizeken használtak és földművesek szállítottak, utaztak vagy halásztak segítségükkel. Zömük a vaskorban, majd a római időkben és azt követően került használatba. Több mint negyven — tölgyfából hasított deszkából — ácsolt hajót találtak a régészek Hollandia, Németország, Dánia, Svédország, Norvégia és Lengyelország egykori mocsaraiban. Ezek az i. sz. 500 és 1400 között voltak forgalomban. Vannak köztük hadihajók, szállítóbárkák, de ismerünk halászhajókat is. Evezőkkel és vitorlával szerelték fel a járműveket. A nagyobbakkal naponta 150 km-t tettek meg. Egy-egy vízi út két hónapig is eltartott. A távoli halászóvizeket nyaranta keresték fel, mert akkor nem viharos a tenger. A fahajók hossza kezdetben nem haladta meg a 7-8 m-t, de idővel nagyobbakat is építettek. A hajózás (és a halászat) műszaki feltételei csak a 13. század után változtak meg, amikor kialakították a korábbiakban használtaknál kétszer-háromszor nagyobb, mintegy tízszeres teherbíróképességű, a viharos tengeren is jól irányítható hajót, a kogge típusú vitorlást. Egy 25 m hosszú és 6 m széles, 60 tonna teherbírású, a 12. században épített hajót másfél évtizede emeltek ki a hullámsírból és ma Bremerhaven tengerhajózási múzeumában látható. (Sós vízzel telített tankban ázik, ahol programszerűen változtatják még — majd fél évszázadon át — a vízben oldott ásványok arányát, hogy a faácsolatú hajótest ne károsodjon.) A korszak elején már öt tonna teherbírású hajókat építettek. A Liga fénykorában vízre bocsátott hajók átlagos terhelése 150 tonna volt. (A műszaki haladás mutatóinak gyors változását csak századunkban szárnyalták túl az automobilok és a repülőgépek.) A kereskedelmi hajózás terén elért sikerek nyomán javultak a hadihajók teljesítményei, sőt valamelyest még a halászflotta hajóparkja is. 8 Mindennek ellenére a kishalászok bodonhajókban eveztek sok helyütt még a múlt században. Pedig a hajóépítés forradalmi változását már a középkor óta megtapasztalták. Az átalakulás a fűrészmalommal készített deszkák hasznosításának következménye. Új ácstechnikát próbáltak ki készítményeiken, az ekkor épített hajókkal megváltoztatták az áruszállítást, a halászatot pedig ipar, mesterség rangjára emelték. A legtöbb halász ettől kezdve céhekbe tömörült. Főleg hálókkal dolgoztak. A halat konzerválták és a zsákmányt kereskedelmi forgalomban értékesítették. A periféria lakói megmaradtak a „kishalászainál": a személyes étkezési szükséglet kielégítéséhez elegendő hal befogására alkalmas szerszámoknál. Idővel ezek az emberek is rájöttek arra, hogy környezeti adottságaik révén előnyökhöz juthatnak: elcserélhetik zsákmányukat olyan vidékek lakóival, ahol a táj szegény halakban. A periféria cserekereskedelme tehát mindössze természet adta alapokon nyugodott, és alacsony gazdasági színvonalon állók voltak résztvevői. 1916., Zaunik, 1928. 527-736., Zelenin, 1927. 143. skk., Znamiewwska-Prüfferowa, 1965. 147-62., Znamierowska—Prüffer, 1966., Znamiewwska-Prüfferowa, 1972., Zug-Tucci, 1985. 293-322., 310-16. 8 Crumlin-Pedersen, 1985. 83-93., Crumlin-Pedersen, 1989. 405-30., Ellmers. 1969. 73-122., EUmers, 1973. 23-62, Ellmers, 1976., Ellmers, 1981., Hasslöf, 1972., Herres, 1988., Karén, 1987, KiedelSchnall, 1982, Litwin, 1984-85. 285-305, Lohrmann, 1984. 142-94, Malowist, 1960, Mitzka, 1933, Niitemaa, 1952., Paret, 1930.76-116. 525