A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

HOFFMANN Tamás: A változó változatlan (böngészők, halászok, vadászok)

Vannak továbbá alázuhanó súlyos gerendák, amelyekkel eltörik akár a medve gerincét is vagy jókora fabunkók, amelyekkel az egerek és más rágcsálók ellen védekeznek mindenütt a kontinensen. Van továbbá olyan csapda is, amely két — koncentrikus hengerre emlékeztető — kerítésből áll. A belső hengerben helyezik el a csalit. A külső hengeren ajtó van. A behatoló állat — a két fal között — megy előre s belöki az ajtót. A csapda impozáns példánya a „farkaskert". A fenevadnak szánt szerkezetnek hasznát vették a középkori Franciaországtól a múlt századi Svédországig és megépítették néhány emberöltővel ezelőtt a Kárpátokban is. Úgy látszik, hogy a prehistorikus találmányok terjedésének nincsenek nyelvi határai. Minél régibb egy hagyomány, annál inkább elmondhatjuk róla: közös tapasztalatok ötvöződnek benne. Még a kontinensek között is számtalan egyezés ismerhető fel, a zsákmányolás eljárásai többségükben aligha mondhatók lokális jelentőségűeknek.

6 Az is tapasztalati tény, hogy a föld felszínét kétharmad részben elborító tengerekben több halat fognak, mint az édesvizekben. Európában is azt bizonyítják a statisztikák, hogy a tengeri halászat hozamai összehasonlíthatatlanul magasabbak a belvizeken elért teljesítményeknél. Például Svédországban a tengeri halászat századunkban százmillió kgról a kétszeresére emelkedett. Ugyanígy megduplázódott a belvizek halzsákmánya, de ennek ellenére meg sem közelíti a tengeri halászok eredményeit. A belvizeken nem is alakultak ki a halászat ipari módszerei, minden a régi időkre emlékeztet. A tavakon vagy a folyók partján korántsem tűnik deviáns jelenségnek, nem úgy a tengeren a magános öreg halász —Hemingway alkotta — figurája, modern városi forgatagban megfáradt iskolapélda. Csakhogy a mindennapi élet szabályait nem lehet összekeverni az esztétika kategóriáival. Európát délről határoló tengereken a halászokat aligha kecsegteti gazdag zsákmány. Itt ugyanis a meder sok helyütt sziklás, nem telepedett meg rajta növényzet, a fauna gyér. A mediterrán tenger biológiailag elöregedett és talán sohasem tudta eltartani azokat, akik előszeretettel fogyasztják a tenger gyümölcseit. A hatalmas hálókat ennek ellenére kivetik, és mindenütt van halászflotta, a görög vagy az olasz halpiacokon a halárusok asztalai mindenütt roskadnak az árubőségtől. Palermo óvárosának szűk sikátoraiban orrfacsaró a halbűz, és fülsiketítő az árusok lármája. Mindez feledteti, hogy a Mediterráneumban mindenki a parti vizeken halászik, mert ott, ahol mély a tenger, a fauna szegény. Északon ennek az ellenkezője igaz. Izland környékén fél Európa halászai osztoznak a zsákmányon évszázadok óta. Vannak továbbá tengeri és folyami vállalkozások is. A Fekete- vagy a Kaszpi-tengerben honos vizák a Volgába, a Dunába úsztak fel, hogy lerakják ikráikat. Hatalmas rekesztékeket ácsoltak, még a hajók sem jutottak át a mesterséges akadályokon. Az ipari szennyezés annyira tönkretette a vizet, hogy az ikrát nem a Dunában fogott halakból nyerik, hanem szaporítótelepeken tartott állományból fejik. A 16. században — egy történetíró szerint — a Dunát gerendákból ácsolt rekesztékkel zárták el és a vizákat láncos ágyúgolyókkal kergették ebbe a csapdába. Ahol ez állítólag történt, a mai Budapesten, a Margitsziget melletti folyamágban, a hely neve ma is „vizafogó". Az ikra az ínyencek drága csemegéje. Viszont tömegcikk a hering, amit az Északi-tengerben mindenütt nagy tömegben fognak, és a középkor óta kiterjedt halfeldolgozó ipar él a zsákmányból. Ez a hal is vándorol a világtengereken, a Golf-áram planktonjait eszi. A Kattegat és a Skagerrak közötti öbölben kanyarodik észak 6 Brandt, 1972., Brusewitz, 1967., Clark, 1948/a. 116-30., Erdbrink, 1953., Erixon, 1955., Findeisen, 1928. 1-398., Florin, 1961. 315-64., Gunda, 1979. 29-184., Kainál, 1897. 229-301., Kaj, 1950. 72-78., Lindblom, 1935. 621-33., Mérite, 1942., Moszynski, 1960. 193-206., Paques, 1977'., Seweryn, 1969. 5-63., Sirelius, 1906., Taylor, 1966. 114-19., Villáma, 1975, Vuia, 1943. 310-20., Wundsch, 1962.'206-09, Zaunik, 1928. 527-736, Zelenin, 1927. 143. skk. 523