A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

KRUPA András: Kétnyelvű népi történetek Bükkszentkeresztről

Hat hazagyött az ember. És az asszony már várta. — A de si bul? Hol voltál mán ilyen sokáig? Mit hoztál? — Hát hoztam neked egy bekecset. Kűdött egy jó asszony neked. — Bekecset? Micsoda asszony? — Hát próbáld fel! Az asszony megfogta a bekecset, odadobta a kutyának: Jó lesz a kutyának feküdni rajta, vagy betakarózni! Hát ahogy rádobta a kutyára, hat a kutyát felkapta a bekecs levegőbe kutyástul, bekecstül alig láttak. Többet nem láttak soha, úgy eltűntek. Hát bizony, sok vót a boszorkány is akkor. 2a) Ta v Igrici bulo bosorkov taž. Šak všadeg bulo bosorkov, no ale v Igrici vejšli oni do enej maštalňi. Na a tam jedem parobek spal, bo merkoval aj na mleko, na kravi, na kone. No ale tam bosorki vec ňebuli. Oňi se ňebali, že jeden parobek tam spi. No, podojili kravu a tedig nahali ozaj deťom naiste mleko. Na, povia: — Tu mate deti mleko, pite! A ja idem tu, gu susedi. — A nač tam idete? — No ta čo se staráte, že nač? Vipite mleko a polihate si spať! Prídeme hneď. No, visszament az ólba. Na zašol do maštalňi, tedig buli po rat pohistane bosorki. Posedali na kone, paropka žali na kone a prišli ta prez hori a d'uranskeho váru. Do d'uranskeho. Zámok se vola po slovenskí. Diósgyőr vár. Aj po mad'arski je győri. Ta tam, do d'uranskeho zámoku šli. No a ňesli oňi si aj palenki, bo ta každá bosorka mala liter palenki. Na oňi tam se mulatovali, aj paropkovi dávali piť. Ale parobek ňekcel, bo on se bars bal. Ale vtisli doňho: -Pi! No a jedna mlada nevesta bula, ona bula na varte, ona merkovala, či nejde dekto. Raz hovorí, že: -Idu! A stará žena, čo nukej bula, čo roskazovala, že: — Kelmi se? Poveda: — Bars velmi! — No tak tedig pakujme a poďme. Ta to buli druhé bosorki, zas do váru šli, do zámoku šli mulatovať. Ale te velmi buli. A oňi se zejšli, tak se bili. Zbili toto, čo málomi buli. No tak posedali na koňa: — Poďme nazad! Aj preš hori. Ta ňe to bulo. Ale te, čo buli velmo, za ňima. Ha potom už jich doháňali, ale stará bosorka povedala: — Zrušte teho hlapčiska, bo ešči pre neho tu zos nas dohoňija! Zrucili ho, tak utekli. No a parobek v noci išol tak, len tak. Si vzal iráň, ta vejšol on do Sályi, tam naňho visvitlo do Sályi Tam mu dali jesť, piť, bo si pital, bo že on tam bul aj tam. Na a tedig prišol domu. No a len ta prišol domu. No a len ta priš domu, ale nesmel vikričeť nikomu ňič, bo bars mu zakázali bosorki. No a tedig o deseť roki že vikričel, jak si, bo to aj jedno, pismo najšli, a tak parobek rospovedal. Hat neslobodno povedať, bo bi ho buli hitili a buli bi ho zabili. A potom ňebulo ňič tak. Potom keď bosorki pomreli, ta vtedi vikričel parobek. 2b) Igrici boszorkányok. Az úgy vót, de ez maj csak olyan, mintha igaz lett volna, mer ez vót a bíróságon is. Hát bementek az istállóba, mer ott megint jártak fejni a teheneket. Ott is szegénység vót. Na és bementek az istállóba, hát egy legény ott aludt, vigyázott a tehenekre meg a lóra, minden. Bementek, de azér a tehenet megfejtek ott is. Mer sokan vótak. Hat megfejtek a tehenet, a tejet talán otthon hagytak vagy hol hagytak, biztosan a gyerekeknek: — No, tu mate mlečko, pite! A ja idem gu ňaňi Magdi. Ni, itt van, gyerekek, igyátok meg. Gyövök mingyár, mer megyek Magda nénihez. — No, dobre, ale ňebudzte... Ne legyen sokáig, mama! — Nem, mingyár jövök. Na, Giza meg felültek a lóra, minden boszorkánynak vót lova, a legényt a ló hátára, egy-egy liter pályinkát, oszt vágtába ide s izébe, tótul a várat — zamok, ide gyöttek a diósgyőri várba. No idejöttek, oszt itt mulattak. De osztán többen is vótak ott, a legénynek is nyomtak a pályinkát: — No, igyál, mit bánkódsz! De a legénynek kelletett inni, akart vagy nem. Na, elég az hozzá, egy fiatalasszony meg őrségbe vót, nem-e gyön valaki. Mer a boszorkányok vótak több banda. És az erősebb győzött. Na, amelyik az őrségen vót, az meg egyszer azt mondja, hogy: 498