A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

VIGA Gyula: Az erdőbényei kőipar néprajzi vonatkozásai

10. kép. Danyi József református lelkész síremléke Gál Bertalan az 1950-60-as években Monokra szállított, de eljutottak faragványai Rakamaz, Tiszanagyfalu, Tiszaeszlár, Kótaj, Nyíregyháza környékére, s északabbra is, túl a Tiszán. Szeleckiék Rakamazon tartottak fent lerakatot, onnan hordták szét készítményeiket a Tisza keleti partján. Hasonló érdekeltsége volt a Tisza mentén Pálfalvi (Pisla) kőfaragónak is. Úgy tűnik, hogy a bényei kőfaragók munkáinak elterjedése a magyar Alföld irányában lényegében egybeesik a sírkőállítás sík vidéki elterjedésével, s mint ilyen, valójában az északi hegyvidék javainak sajátos expanzióját is jelenti. Ezt a folyamatot az 1950-es években a műkő használatának általánossá válása szakítja meg, amikor igen rövid idő alatt elterjed a sírköves mesterség a sík vidéken is. Annál meglepőbb, hogy a bényei kőfaragók, hasonlóan más hegyvidéki társaikhoz, nem fájlalják ezt a váltást, s 474