A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

FEHÉR József: Az erdőbényei kőfaragó mesterség története

Az 50-es évek második felétől azonban szinte kizárólagossá válik a műkő uralma a faragott kőmunkák fölött. A műkő készítésének munkafolyamata egyszerűbb, gazdaságosabb. A kőfaragásnak, mint mesterségnek (itt-ott művészetnek) akkor szakad véglegesen vége, amikor a mesterek érzelmileg sem kötődnek már a faragáshoz. Amikor az egyik jó nevű mester ezzel a kőfaragás gyászfeliratának is felfogható kijelentéssel él: „A műkő erősebb, masszívabb, szebb... A műkő mindig kő lesz, amíg a világ világ lesz." Az egyik legnevezetesebb kőfaragómester leszármazottja (Jassó István budapesti mérnök) levelében (1990. aug. 22.) így fogalmaz a kőfaragás hagyományait kutató muzeológusoknak:

18 „Örömmel veszem érdeklődésüket a nekem oly kedves kőfaragó szakma iránt. Ugyanakkor elszomorító is, mivel a múzeumi érdeklődés a szakma megszűnését is jelenti. Ez sajnos így is van...". 18 Kazinczy Ferenc Múzeum Adattára, Sátoraljaújhely. 462