A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

FEHÉR József: Az erdőbényei kőfaragó mesterség története

1910-ben fuzionál a Beck és Spitzer bánya: Spitzer Jónás, aki addig kisbirtokos, gazdálkodó volt, már korábban feleségül vette Beck Sámuel lányát, Beck Linát. (Megjegyzendő itt, hogy a Beck család nem a kőbányászat miatt vándorolt be Erdőbényére, hiszen a századforduló táján asszonylányuk már itt született. Hogy vállalkozásuk előtt mivel foglalkoztak, arra nem találtunk utalást.) 1910-től Beck-spitzer cég a vállalkozás neve. Beck Sámuel jó mecénása is volt a községnek. Erdőbényén 1902. október 12-én avatták fel Kossuth Lajos mellszobrát, melyet a helyi Beck-bányában fejtett kőből faragtak Bianco del Ciprian és Skodik Cirill kőszobrászok az itteni mesteremberek közreműködésével.

13 A szoborállítás költségeit Beck Sámuel kőbányatulajdonos ajánlotta fel. A Zemplén 1902. október 12-i száma így ad hírt a szoborállításról: Erdőbénye ünnepe: Ma leplezték le impozáns ünnepségek között az első zemplénmegyei Kossuthszobrot Erdőbényén. A fényes, minden ízében nagy ünnepségen Kossuth Ferenc is megjelent, hogy jelenlétével még ragyogóbbá tegye azt az ünnepnapot, amelyen Kossuth Lajos erdőbényei mellszobrát leleplezték és átadták a hálás utókor mindig élő kegyeletének, mely Kossuth Lajost elévülhetetlen érdemeiért a nemzet félistenei közé avatta. Minden ízében magasztos volt az ünnepség és az egész Zemplén megye, sőt mondhatjuk az ország figyelme fordult a kicsiny mezőváros felé, mely ilyen méltó módon rótta le kegyelet-adóját az egykori gubernátor és nagy hazafi emléke iránt. Kossuth fenséges eszméinek szelleme töltötte bé a szíveket, emelte fel az érzések magasabb régióiba s a rossz idő dacára is fényessé, arany színekben ragyogóvá tette Erdőbénye hazafias polgárságának így örök időkre megörökített hódolatát. A fényes ünnepség Sátoraljaújhelyben foly le, amennyiben az ünnepségre utazó Kossuth Ferenc először Sátoraljaújhely vendége volt... A beláthatatlan kocsisort Erdőbénye határában a helyi dalárda fogadta. A város közepén a kocsik megálltak, az érkező vidéki közönség és a már jelenlevő 3000 főnyi közönség az erdőbényei ev. ref. templomba ment az ünnepélyes hálaadó istentiszteletre. A leleplezés: Zuhogó esőben vonult ki a közönség a fehér lepellel letakart szoborhoz. Szűcs Gyula megnyitó beszédének elhangzása után a szobor előtt dr. Búza Barna beszélt, kinek szavai alatt lehullott a lepel. Utána dr. Ballagi Géza, a liszka-tolcsvai kerület képviselője beszélt, buzdítva, kérve, hogy a kegyelet édes érzése a nagy idők ezen nagy alakja iránt sohase haljon ki a szívekből. Majd Kossuth Ferenc lépett a pódiumra, aki Erdőbénye hazafias polgárságának igaz köszönetét fejezte ki nemes elhatározásuk és áldozatkészségükért. Bakoss Elek ügyvédjelölt szavalata és idb. Bajusz József hatásos alkalmi versének elszavalása után az erdőbényei ref. tanító, Szily József átadta a szobrot Erdőbénye város főbírájának, Szilágyi Józsefnek, ki a szobrot átvette s ígéretet tett, hogy gondozni fogja. Ezután Szűts Aranka a város polgársága nevében koszorút tett a szobor talapzatára. Koszorút helyezett le azonkívül Búza Barna a „Függetlenségi Kör" nevében. Epilógus: A szobor leleplezésre Erdőbényére rándult közönség is a délutáni és esteli vonatokkal tért vissza s a csendes kis mezőváros ismét visszanyerte régi, hétköznapias képét. Ezzel a lélekemelő, meghatóan szép szobor-leleplezési ünnep véget ért, de e nap emléke Kossuth Lajos szobrában megörökítve az idők sokaságán keresztül ott marad. Az első kőfaragó, aki önállósítja megát a Beck-Spitzer bányából, az Fillér János 1914-ben. Egy segédje is van már 1917-ben, Previdzsa István. Az önállósodási folyamatot az teszi lehetővé, hogy Beck Sámuel halála után a vő, Spitzer Jónás már nem ért annyira a szakmához, kereskedéshez, mint apósa. Ugyanakkor a századforduló körüli nagyszámú megrendeléseknek is vége, az egyedi megrendelések nem igényelnek iparszerű üzemet. Fillér János mellé a 20-as években sorakoznak fel más önálló kőfaragó iparosok: Horváth Jenő, Pisla József, Jassó István, Gaál János, Szeleczki János, a 30-as években: Király József, Rácz András, a 40-es években: Trestyánszki Sándor. Jassó Istvánnak már Erdőbényén kívül Abaújszántóra, Olaszliszkára, később Rakamazra is szólt az iparigazolványa. Az önállósodással megindult a versengés a kőfaragómesterek között. Ennek olyan levéltári dokumentumait találhatjuk, mint a „Horváth Jenő szobrász és kőfaragó mint felperes kontra Jassó István kőfaragó és szobrász mint alperes" periratanyag.

14 13 Adámfy Jenő: A világ Kossuth-szobrai. Népművelési Propaganda Iroda, Bp., 1982. 61. 14 Zemplén Levéltára, Sátoraljaújhelyi Törvényszéki iratok 1859/1925. 458