A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

FEHÉR József: Az erdőbényei kőfaragó mesterség története

8. kép. Skodik Cirill házassági anyakönyvi bejegyzése (1893) rek számát, akkor azt kell megállapítanunk, hogy a kőfaragók az egyéb iparos mesteremberekhez képest jóval ritkább előfordulásúak. Ez természetesen azt jelenti, hogy e mesterség még csak kifejlődőben volt ekkor, s nem volt domináns Erdőbényen. Ugyanakkor joggal gondolhatjuk, hogy a jóval sűrűbben előforduló „kőművesmester" több esetben kőfaragót is takar(hat).

12 A halotti anyakönyvekből az első egyértelmű adatunk, hogy 1848. február 10-én meghalt bizonyos Pink Lukáts római katolikus, 50 éves nőtlen kőfaragólegény, kinek „születési helye nem tudatik", tehát még nem itt született. A második pontos adatunk szerint 1870. december 10-én meghalt Bodnár Mihály özvegy állapotú, a liszkai (értsd: Olaszliszkával határos területen, de Erdőbényéhez tartozó) bányában dolgozó napszámos 58 éves korában, hideglázban. Adatunk igazolja a bevezetőben idézett forrásainknak a bányákra vonatkozó helyes közléseit. Az anyakönyvek tanúsága szerint az 1870-es években szaporodik fel a kőfaragómesterek száma, „nő fel" a többi iparosmesterség arányaihoz. 1872. október 27-én találjuk bejegyezve Osztrovics János kőfaragót, aki ugyan már Erdőbényen született, de neve szintén máshonnan betelepülőt mutat. 1875. február 18-án keresztelték Pezzano Antal kőfaragó és Vavrek Veronika fiát. A mester Olaszországból származott, s 37 éves korában tüdővészben halt meg. Felesége családneve régi helyi folytonosságú. A legtöbb kőfaragó és kőműves mester azonban Csehországból települt Erdőbényére. Egy példával: „1875. november 22-én házasodott Kubik Mátyás kőműves, 48 éves özvegyember, aki származás és lakhely szerint Warow helységből, Csehországból való, feleségül vette Kohut(ova) Annát, aki 35 éves hajadon, származása szerint Botrohowból, Csehországból való." Megjegyzendő itt, mint előbb is: a kőművesség magában foglalhatta a kőfaragást, azaz a kezdeti időszakban a kőfaragókat mint kőműveseket alkalmaztákfoglalkoztatták, a két szakma nem különült el egymástól, a kőfaragótudás művészi igényessége még nem nyert teret. Az 1876. február 7-én kelt bejegyzés alapján Karmazsin Guszti vendégkőműves alakja mögött is kőfaragót gyanítunk; ő Brünnben született. A cseh- és morvaföldről származó kőfaragók mellett az olaszok vannak legtöbben. 1879. 12 Vö. Néprajzi Lexikon 3. kötet „kőfaragó" címszava és Magyar Néprajz III., Kézművesség című kötet: Kőfejtés, kőbányászat, kőfaragás. 454