A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

FEHÉR József: Az erdőbényei kőfaragó mesterség története

Szövege: (Készült) Mester Pál főbírósága alatt, tanácstag: Pap Ambrus, (...) István. Társaik: Molnár János, Fejes Márton, Borbély(?) Sámuel, Varga Miklós, Nóvák István, Szabó Mátyás, Medve István, Huszin András, Vajda János, Nagy Tamás. Jegyző: Kaposi Miklós. Futkosó bíró: Arif(...) Demeter, Haznoki Miklós. Készült Kaposfai Pál lelkészsége idején, nemesek: Pataki András, Kassai István, Czuri Ferenc, Miszti István, Bari Gergely. Jegyző-felügyelő: Bonházi István, (...) János. Társa: Csanálos Pál. Egyházfi: Kocsis Pál.. Készítette: Schirmer János 1607-ben Az erdőbényei kastélyok, kúriák közül az ún. Budaházi-Fekete kúria kiépítésénél találunk jelentős kőmunkákat: kosáríves, kőkeretes kaput, kőkeretes ablakokat, kőlapokkal borított falszegélyeket. A műemlék kúria 17. századi, 18-19. századi bővítésekkel és átalakításokkal. A Szirmay-kastély a 18. század második feléből való; építéséhez jelentős mennyiségű kőanyagot használtak mesteri kivitelezésben. Az 1786-ban épült copf stílusú református templomnak a padlóburkolata készült a helyben bányászott tufából. A hegyaljai mezővárosokban mindenütt megtalálhatók a jellegzetes, boltozott kőkapuk. A Hegyalján vezetett keresztül a középkor, különösen a 16-17. században egy jelentős hadiút Erdély és a Felföld irányába Bocskai, Bethlen Gábor, I. és II. Rákóczi György és II. Rákóczi Ferenc idején. A kapuknak ezekben a századokban elsősorban védelmi szerepük volt (kapuerődök). A hegyaljai kőkapuk másik típusa a 18. századból való. A Rákóczi szabadságharc utáni évtizedek a szőlő- és borkultúra, a borkereskedelem révén jelentős gazdasági fellendülést hoztak. Az e korból származó kapuk - melyekkel szintén találkozhatunk Erdőbényén - gazdag részletképzésűek; faragott kőoszlopok, kőívek alkotják szerkezetüket.

7 A kőfelhasználás legszemléletesebb emlékei a tájképi jelentőségű kőhidak. A nemes vonalú, szép arányú hidak a hegyaljai kereskedelem és a gazdasági gyarapodás időszakában, a 18. század végén és a 19. század első évtizedeiben épültek. (Az építés pontos időpontját eddig nem sikerült megállapítani.) A Magyarországon meglévő csúcsíves kőhidak közül mindössze négyet ismerünk az országban, ebből hármat a Hegyalján: Szegilongon, Olaszliszkán és Bodrogolaszi területén. Ezek közül is az olaszliszkai a legrégibb. Mindhárom csúcsíves híd egyazon kéz munkájának látszik.

8 A 18. század végén, a 19. század elején a bécsi kormány és a magyar helytartótanács is szorgalmazta az ún. galíciai országút kiépítését, mely Pestről Gyöngyösön, Miskolcon, Szerencsen és Sátoraljaújhelyen vezetett tovább Galíciába. Építésének célja a kereskedelem elősegítése és a hadseregek mozgósításának biztosítása volt. A Zemplén megyei utak és hidak 1833. évi összeírásában ezek a hidak már mind szerepelnek (a Hegyalján összesen 9). Az erdőbényeiről ezt írja Gáli Imre

9

: „A Miskolcról Szerencsen át Sátoraljaújhelyre és Galíciába vezető országút régi nyomvonalán a 8+200 szelvényben, Erdőbénye vasúti megállóhely és a tőle keletre levő sorompó között háromnyílású boltozott híd áll. A híd faragott kő boltozatainak nyílása egységesen 3,30 m (1 és 3/4 öl), homlokfalai is faragott kőből vannak rakva, vízszintes sorokban. A híd szélessége a 7 László Tamás: Tokaj-hegyaljai kapuk. Tokaj-hegyaljai Kalendárium 1990. B.-A.-Z. Megyei Közművelődési Módszertani Központ, Miskolc, 1989. 173-175. 8 A hidak leírását összefoglalóan lásd: Gáli Imre: Régi magyar hidak. Műszaki Könyvkiadó, Bp., 1970. 9 Gáli i. m. 75-76. 449