A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

SZAKÁLL Sándor: Az erdőbényei kőbányák és egyéb kőanyagok

kép. Beck Sámuel kőbányájának cégbejegyzése (1889) 9. kép. Spitzer Jónás iparigazolványa (1909) es Erdőbénye-fürdő környékén). Mivel azonban az elvégzett kémiai elemzések csak minimális mennyiségű aranyat mutattak ki, illetve mivel a piritesedések - az eddigi kutatások alapján - csak lokális jelentőségűek, a további kutatások abbamaradtak. Csak érdekesség, hogy a század első felében időszakosan szenet (valószínűleg helyesebben lignitet) bányásztak kis mennyiségben a Hidegoldal aljában lévő üledékes képződményekből. Végül ma is folyik bányászat a községtől nyugatra, a Ligetmajor régen ismert kovaföld-lelőhelyén. A kovaföldet megfelelő előkészítés után igen változatos célokra felhasználják: élelmiszeripar, hangszigetelés, környezetvédelem, víztisztítás és vegyipar. A kvarctól a darázskőig, a kőportól a vulkáni tufáig a helybeliek valójában választhattak, hogy mindenkori céljaikat milyen kőanyag kitermelésével tudják megvalósítani. A Mulató-hegy nagy kőbányái azonban a település határán túlra tágították a helyben fellelhető anyagok hasznosítását, sokféle módon visszahatva a helybeli kőtechnikára és annak művelőire. 446