A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

SZAKÁLL Sándor: Az erdőbényei kőbányák és egyéb kőanyagok

3-4. kép. Munka a Dongói-bányában (1940-es évek eleje) részt, hogy bebújjon a föld alá, kivegye a követ. Ha tudtuk, akkor meg is vettük bányának a területet." (Rácz Andor kőfaragó, szül. 1913.) A riolittufa mellett az andezitet csak századunkban - a húszas években - kezdték el bányászni a Mulató-hegyen, a Hubertusz-bányában, igaz viszont, hogy ezt nagy mennyiségben termelték, így nagy távolságra is eljutott. Az itt és a szomszéd hegyen (Barnamáj) bányászott sötétszürke ép andezitet (helyi néven vaskő) a helyszínen különböző szemnagyságúra összezúzták és útkavicsolásra, vasúti töltések készítésére, javítására használták. Emellett kisebb-nagyobb tömbjei építkezési célokat is szolgáltak, de mivel ez a kőzettípus nehezen faragható, nemigen használták kőfaragásra. Megemlíthető, hogy ennek az üregeiben messze földön ismert, híresen szép ásványok jelentek meg (helyi elnevezéssel kőrózsa vagy kővirág), melyekről egy külön monográfia jelent meg.

2 Sajnos a Hubertusz kőfejtő a megfelelő kőanyag csökkenése, illetve vízproblémák miatt 1983-ban bezárt. A Ligetmajor mellett, századunk negyvenes és ötvenes éveiben pirit-kutatások folytak. Az andezit vulkáni utóműködési folyamatai során a környéken több helyen jól ismertek pirittel kitöltött repedések, hintések, melyeket - minthogy a pirit sok esetben tartalmaz több-kevesebb mennyiségben aranyat - az évszázadok során számos helyen megkutatták árkolással, illetve kisebb tárókkal (ilyeneket találhatunk a Pest-hegy alatt 2 Papp G.-Szakáll S.-Weiszburg T. (szerk.): Az erdőbényei Mulató-hegy ásványai. Top. Mineral. Hung. I. Miskolc, 1993. 444