A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

SÁRKÁNY Mihály: Nyitott szemmel. Környezet és kultúra, ahogyan Gunda Béla látta

Ha most tárgykörömből kilépve megjegyzem, hogy véleményem szerint az ő érdeklődésének fő iránya a kultúrtörténeti-kultúrmorfológiai vizsgálódással esik egybe,

28 ezen az ösvényen célozza meg az elődök meghaladását, azért teszem, hogy megfelelő távlatban láttassam azt az elmélyült és a koncepcióban rejlő lehetőségeket nagy szimpátiával kibányászó tanulmányt, amely a szerény „A kulturális areák néhány kérdése" címet viseli.

29 A kulturális area koncepció ugyanis a kultúrkör elmélet amerikai megfelelője volt, amelyben kihangsúlyozódott a környezethez alkalmazkodás, s jócskán elfelejtődött a történeti alakulás egyéb mozzanatainak szerepe a kulturális alakzatok létrejöttében.

30 A két iskola nagyjából egy időben esett is ki az etnológiai gondolkodás fő áramából. Gunda Béla azonban mindkettőből, miként egyéb irányzatokból is, igyekezett kiemelni a hasznosítható elveket, módszereket. Előszeretettel emlegette a komplementaritást, azt az igényt, hogy az etnológusok „egymás módszereit tiszteletben tartsák és mérőműszereik pontosságát minél inkább tökéletesítsék."

31 A bevezetőben emlegetett, sokfelé figyelő és előítéletmentesen közelítő természettudós alapállása volt ez, aki számára a teória annyiban fontos, hogy irányítsa érdeklődését, de ne helyettesítse a tárgy alapos vizsgálatát s váljon meddő viták kiindulópontjává. Ennek a gondolatnak szellemében dolgozott, talált magának új meg új témát Gunda Béla, éles szemmel fürkészve mind a terepen, mind a szakirodalomban. S hogy valóban az utolsó pillanatig, bizonyságul álljon itt levelének egy részlete, amelyet 1994. július 25-én írt nekem: „Igen eredményes utat tettem Ausztriában. íme egy ökológiai megfigyelés: az erdei utak mentén feltűntek szabálytalanul a diófák, főleg fiatal csemeték. Ezek olyan diókból keltek ki, melyeket a kertekből loptak s elhullajtottak a mókusok és szajkók. A mókusok el is ássák a zsákmányukat, hogy télire legyen táplálékuk. A növényzet természetesen a hullott diókból kikelt fácskákat legnagyobb részben elnyomja s nem nőnek meg. De egyes fák megvastagodnak, bőséges termést hoznak. A parasztok régebben keresték ezeket a diófás helyeket és irtványtelepüléseiket ilyen helyre telepítették. Itt a diófák idősebbek, mint a lakóházak stb. A Schneeberg körül ragyogóan tapasztalható ez a folyamat." Az elméleti érzékenység mellett bizonyára ez a lankadatlan érdeklődés volt az a vonás, amellyel Gunda Béla lebilincselte tanítványait, s lett számukra és marad örökké a Professzor Úr.

32 28 Hasonlóan látja ezt Sozan Mihály (1977. 325-326.), akinek azonban nem érthetek egyet azzal a megállapításával, hogy Gunda Béla esetén a kultúrtörténeti érdeklődés szinkronikus látásmóddal (azaz törté netietlenséggel) párosult. Kosa László véleményét látom jobban alátámasztottnak, aki Gunda Béla történeti beállítottságát hangsúlyozza (1988. 216, 262). 29 Gunda B., 1980. 30 A két felfogás egymáshoz való viszonyát az elhatárolás szándékával, kimerítően tárgyalja Herskovits 1924. és 1926. 230-254. A nézetek rokonsága mellett érvel meggyőzően, különösen a kulturális area és a kulturális provincia fogalmak egymás mellé állításával Zwernemann, J. 1983. 18-22. 31 Gunda B., 1980.20. 32 Minthogy Budapesten jártam egyetemre, nem mondhatom, hogy a tanítványok közé tartozom - nekik, személy szerint Viga Gyulának köszönöm a megtisztelő meghívást az emlékülésre - ám kezdő kutatóként tapasztalhattam már, hogy Gunda professzor úr odafigyelt írásaimra, miként bizonyára másokéira is, tekintet nélkül az évek számára. Ezt akkor egy váratlan esemény révén tudtam meg, amikor egy munkahelyi elöljáróm rosszallta érdeklődésem irányát, s akkor ő vett védelmébe. Később alkalmam volt mellette dolgozni az Acta Ethnographica szerkesztőjeként, s tapasztalhattam buzgalmát, körültekintését, kezdeményezőkészségét és kivételes energiáját, azokat az adottságokat, amelyek a 20. századi magyar néprajztudomány kiemelkedő szervező egyéniségévé tették. 432