A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

SÁRKÁNY Mihály: Nyitott szemmel. Környezet és kultúra, ahogyan Gunda Béla látta

jellemzőket. Ezek függvényében, de más, így például kultúrtörténeti tényezők bevonásával véli magyarázhatónak a kultúrák egyéb jelenségeit, amelyek nem kötődnek össze közvetlenül a környezet kiélésének módjával. A hasonló környezetben lezajló, hasonló adaptív folyamatokból szabályszerűségek vonhatók le. Ezek megállapításával, valamint a szociokulturális integráció adott szintjének a kulturális magban tükröződése révén dolgozható ki a kultúrák tipológiája, így kapcsolódik a kulturális ökológiai program a multikulturális evolúció nagyívű teóriájához.

4 Steward itt szükségképpen csak nagy vonalakban ismertetett elképzelése több feltevést tartalmaz, amelyekkel kapcsolatosan kételyeket fogalmaztak meg, a módszer gyengéit igazolták többek, így magam is.

5 Ahelyett azonban, hogy ezek taglalásába bocsátkoznék azt emelem ki, hogy ez a kutatási stratégia fölöttébb ösztönzően hatott a kulturális antropológiai kutatásokra három viszonylatban: a természet és az ember közötti kölcsönhatás viszonylatában, a kultúra különböző oldalai közötti meghatározottság viszonylatában, s azáltal, hogy e két viszonyrendszert egymással összefüggésben látta a kulturális változás folyamatában. S azért hathatott így, mert „a kulturális ökológia elmélete nem annyira a környezetről, mint inkább a kultúráról szól, ebben rejlik az ereje."

6 Az aktív alkalmazkodásra helyezve a hangsúlyt, Steward a kultúra dinamikájának és változatosságának, a társadalmi lét változékonyságának leképezésére és magyarázatára irányuló módszert kínált. Lássuk most, hogy hogyan ítélte meg ezt a késztetést Gunda Béla, aki idevágó nézeteit főként előadásaiban fejtette ki a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen és 1982-ben az ELTE Tárgyi Néprajz Tanszékén is. Ezek az előadások teljes terjedelmükben tudtommal sohasem jelentek meg. így elsősorban 1986-ban az Új Forrás folyóiratban a kulturális ökológia fogalmáról vitázó tanulmányok sorában, majd az azokból született könyvben 1987-ben megjelent tanulmányából vagyok kénytelen kiindulni. Mind általam megismert előadásában,

7 mind a hivatkozott munkában rávilágított Steward elgondolásainak előzményeire, s különösen kiemelte Ratzel antropogeográfíai módszerének rokoníthatóságát Steward szemléletmódjával.

8 Az antropogeográfíai módszert Gunda Béla nem csupán ismerte, hanem igen sikeresen alkalmazta is. Ennek bizonysága 1940-ben angolul megjelent gondolatébresztő tanulmánya a nagyalföldi pásztorkodás antropogeográfiájáról.

9 Ebben a munkában a sík vidéki és hegyvidéki állattartás állatfajták és etnikumok szerinti elkülönülése mellett kitér arra a kérdésre, hogy a honfoglaló magyarok megtelepedésükkor figyelemmel voltak a talaj adottságokra (kerülték a homokos talajt), az erdők összetételére (legelőként hasznosították a tölgyerdőket, de elkerülték a fenyveseket és más lombos erdőket). Soó Rezső kutatásaira támaszkodva tárgyalja, hogy az alföldi pásztorkodás természeti körülményei hogyan változtak, s bemutatja, hogy az alföldi pásztorkodás jellege hatással volt a települési és építkezési formákra, a táplálkozásra, a szervezeti keretekre, az 4 Steward, J. H., 1955. 5-42.; Steward, J. H. 1977. 43-57. 5 További utalásokkal lásd Sárkány M., 1979. 565-568.; Borsos B., 1994. 78. 6 Murphy, R. E, 1977. 22. 7 Az előadásról készített jegyzetét Mohay Tamás rendelkezésemre bocsátotta, amiért ezúton is köszönetet mondok neki. 8 Gunda B., 1986. 144. 9 Gunda B., 1940.; Pályájára emlékezve Gunda Béla ír arról, hogy mennyire megkapta már az egyetemi tanulmányok során az antropogeográfíai gondolkodásmód {Gunda B., 1989. 270). Az előadás elhangzása óta jelent meg Gunda Bélának a funkcionalizmus magyar előzményeiről írott tanulmánya, ahol újfent hangsúlyozza az emberföldrajzi szemlélet fontosságát a magyar geográfiában, kiemelve elsősorban Cholnoky Jenő munkásságát (Gunda B. 1994. 660-661). 428