A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

KILIÁN István: Ismeretlen képversek a 19. század második évtizedéből Gyöngyösről

Deniqve post vitám dent Numina Sancta Coronam, Quae datur invictis, quam meruere viris. Haec Tibi sincero de Corde precatur Amicus, Qvem nunqvam notum forsitan esse putas? Quis sit is, aut quis non? Tu nomen quaerere noli! Sit Tibi sufficiens, quod sua vota ferat. Ennek a műnek ismerjük a címzettjét. Az ismeretlen szerző barátjának, Gyüre Albertnek a tiszteletére írta ezt a betűmágiával kevert kubust. Gyüre Albert a salvatorianus ferences custódia gyöngyösi gimnáziumá­ban tanította a retorikai osztályt. A négyzet alakú (cubus) versben elhelyezett a szerző egy sarkára állított négyzetet, a kisebb négyzetbe rajzolt egy másikat, amely még kisebb. A legkisebb kis négyzetben a GYÜRE vezetéknevet olvashatjuk úgy, hogy középről kezdjük a szöveget olvasni, s ha az olvasás során bárhol derék­szögben megfordítjuk az olvasás irányát, mindig ugyanazt a nevet kapjuk. A két belső négyzet által alkotott párhuzamos vonalak mentén olvasható szöveggel egészséges és szerencsés életet kíván a szerző a címzettnek. A nagy négyzet és a kisebbik sarkára állított négyzet által képzett háromszögekben pedig a retorikai tanárnak a keresztnevét olvashatjuk: ADALBERTUS. S ezt a nevet a balról jobbra tartó sorokban mindig csak fölfelé vagy lefelé, a balról jobbra tartó sorokat balról felfelé és lefelé olvashatjuk. A szerző szerint ezt a nevet ADALBERTUS 224 irányban lehet olvasni. Ha a szerző vagy a másoló bárhol betűt tévesztett volna, a hibát azonnal felfedezhetnénk a versképen. Az efféle költői mesterségjegyek egyrészről a vers sérthetetlenségét őr­zik, másrészről pedig a szerző ezzel a költeménnyel magasfokú szakértelmét is akarta bizonyítani. Az efféle mágikus betűnégyzetek az ősi latin SATOR-énigmára vezethetők vissza 32 . Ez a Kr. u. II. században kelekezett, szerzőjét nem ismerjük. A mágikus vers képe pedig az alábbi: s A T 0 R A R E P 0 T E N E T 0 P E R A R 0 T A S Ennek a betűnégyzetnek a funkcióját igazában megfejteni nem lehet. Nagyon valószínű, hogy valami­féle varázsszöveg ez, amely épp azáltal különös, hogy az első sorban lévő szó ugyanaz, mint az első oszlop­ban, a második sor szava azonos a második oszlopéval és így tovább. S ezen kívül még rákvers is, azaz vissza­felé is ugyanazt a szöveget olvashatjuk. A Gyüre Adalbert tiszteletére írt vers azonban abban különbözik a Sator-énigma technikájától, hogy a szöveg azaz a név olvasását középről kell kezdeni. Az ismeretlen szerző a négyzet alakban, középről rendezett betűk alá még egy disztichonos verset is írt, amely az ünnepeltnek címzett jókívánságokat sorolja el. Élj számos évet a legvégső korig! Amíg élsz, le­gyen felhőtlen életed! Ha befejezted az életet, az Isten adjon neked koronát, amit a győzhetetlen férfiak érde­melnek! Ezt kívánja neked egyszerű szívéből barátod, akinek nevét talán soha nem fogod megtudni. Hogy ki ő és ki nem, ne akard megtudni! Legyen elég neked ennyi, hogy néked ajándékot ad! . 32 Higgins 1987. 26.-Ernst 1991. 431, 432, 434. 401

Next

/
Thumbnails
Contents