A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)
KILIÁN István: Ismeretlen képversek a 19. század második évtizedéből Gyöngyösről
lomtörténészek állítják, hogy nem egy -vagy két, a XVI-XVII-XVIII. század sajátos stílusformája, ábrázolási módja, hanem minden korban felfedezhetők a barokk jegyei, úgy az avantgárd képviselői is úgy vélik, hogy a maguk furcsa, minden műfaj jegyeit újra átértelmező felfogásuk minden korban felfedezhető, tehát nemcsak a barokk örök, hanem az avantgárd is az. Ennek a szemléletnek a jegyében használja fel a magyar képvers gazdag múltját Nagy Pál Az irodalom új műfajai című kötetében 13 . Hans Georg Gadamertől kölcsönöz mottóul Nagy Pál egy idézetet 14 , amely így hangzik: „Minden művészet titka, hogy amit előrehaladásnak nevezünk, az valamilyen módon visszatérés is" Ugyanitt olvashatunk egy másik idézetet is John Cage-Xő\: „Afera kell a múltat lerombolni, elmúlt már. Bármikor újra megjelenhet, jelennek érezzük, s az is." A jelen új műfajai tehát szerves kapcsolatban állanak a múlt kísérletező költészetével, a múlt vizuális irodalmi műfajaival, amelyek igen nagy mesterségbeli tudást, szinte mérhetetlenül nagy verstechnikai ismeretet követelnek meg költőtől, olvasótól egyaránt, amelyek öszszekötik a vizuális műfajokat az irodalom legérzékenyebb, legalkalmibb, legspontánabb műfajával, a költészettel. A régi magyar képvers Ezek az imént felsorolt monográfiák erősítettek meg abban a véleményemben, hogy a magyar anyag sem elhanyagolandó. A manierizmus és a barokk korában Magyarországon vagy magyar szerzők tollából is jelentek meg a képversnek azok a műfajai, amelyeket a fent felsorolt könyvek bemutattak. Magyar anyag vagy a magyar képvers históriája azonban nem vagy csak alig található meg ezekben a kötetekben. Ennek az a legfőbb oka, hogy a régi magyar képversek még felderítetlenek, publikálatlanok. A Higginsszel folytatott levelezés győzött meg arról, hogy rendszeres és tervszerű kutatással kell továbbkeresni közgyűjteményeinkben a magyarországi képvers különböző kísérleteit, megjelenési formáit úgy, hogy feltárom, bemutatom azok íróinak, rajzolóinak, metszőinek, nyomdászainak az életét is. Ezért a magyar képversanyagot javarészben magam gyűjtöttem össze Higginsnek 15 . A magyarországi kutatásra ő akkor figyelt fel, amikor kezébe került egy több képverset reprodukcióban is bemutató tanulmányom az Új írásban 16 . Ehhez a cikkhez a címlapon és a zárólapon, annak külső és belső oldalán több régi magyar képverset jelentettem meg az egyik legismertebb XVII. század végi XVIII. század eleji gyűjteményből, amelyet Lepsényi István, a pápai és gyulafehérvári református iskolákban tanító poétikatanár állított össze részben a maga munkáiból, részben mások műveiből 17 . Ebben a tanulmányban csillag, szív, kettős kereszt, küllős kerék, virág, vár, zászló, korona és kehely alakú versek láttak napvilágot. Megjelent egy olyan mű is, amelyben összesen négy kereszt alakú mezosztikon található. A gazdag Lepsényigyűjteményben található költemények mellett a sárospataki halotti versek sorából is olvasható, látható 18 két nagyon szép képvers, amely virágot és kettős bárdot formál. Ezt a 13 Nagy, Pál: Az irodalom új műfajai. ELTE BTK Magyar Irodalomtörténeti Intézete - Magyar Műhely. Budapest 1995. 14 7^1995.5. 15 Higgins 1987 58-61. 16 Kilián, István: A régi magyar képvers. Új írás XX. évf. 1980. november. 20-34. 17 Lepsényi István gyűjteményének címe: Poesis ludens. Lelelőhelye: OSZK. Jelzete: Quart. Hung. 1551. 18 A gyűjtemény címe: Pataki diákok halotti búcsúztatói. Lelőhely:Tiszáninneni református egyházkerület könyvtára. Sárospatak. Jelzete: TRENSp 1124. 393
