A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

TARCAI Béla: Fénykép a temetőben

FÉNYKÉP A TEMETŐBEN TARCAI BÉLA Az élet és halál misztériuma egyike azoknak a problémáknak, amelyek az emberiséget öntudatra ébredése óta a legintenzívebben foglalkoztatják. Filozófusok, teológusok, próféták, természettudósok, művészek és hétköznapi emberek keresik a választ arra a kérdésre, hogy mi az élet értelme, mi a halál és mi vár ránk halálunk után. Szókratész,

1 mielőtt kiürítette a méregpoharat, arról elmélkedett, hogy a halál után két lehetőség van: vagy nincs semmi, vagy létezik egy másik, túlvilági élet, és végül arra a következtetésre jut, hogy mindkettő csak jobb lehet a földi létnél, tehát nincs okunk félni a haláltól. A világvallások és a befolyásuk alá került gondolkodók is kutatták és magyarázták a lét-nemlét viszonylatait, de a gondolkodás dialektikájának törvényei szerint minden tételnek megjelentek a kritikusai, sőt tagadói is. Az évezredek folyamán óriási ismeretanyag halmozódott fel a világban, aminek fontos részét képezi az elhunytak és a hátramaradottak viszonya. Freud szerint, kénytelen-kelletlen, tudomásul kell vennünk, hogy nem mi, emberek vagyunk a legtökéletesebbek a földön, mert életünknek sem teremtői, sem fenntartói, hanem sokkal inkább elpusztítói vagyunk. A legnagyobb tett az lenne, ha az ember a végzetét nemcsak késleltetni, hanem véglegesen kiiktatni tudná. A halál tehát kikerülhetetlen és szükségszerű. Alkmaion,

2 a krotoni orvos-filozófus Krisztus előtt fél évezreddel azt állapítja meg, hogy az embereknek meg kell halniuk, mert nem áll módjukban az élet végét és kezdetét ismét összekapcsolni. Ezt a megállapítást halál-definícióként is felfoghatjuk: nem lehet újrakezdeni az életet. Ez a meghatározás egyben utal arra is, hogy a halál több mint a biológiai funkciók megszűnése, a létezés elhamvadása. Minden ember tapasztalja élete folyamán, hogy bizonyos dolgokat hagyott elillanni maga mellett, hogy sok mindent elmulasztott, sok mindent másként kellett volna csinálnia, és ha újrakezdhetné, bölcsebben rendezné viszonyait. Tudomásul kell tehát vennünk, hogy az életet nem lehet újrakezdeni. A lélekvándorlásban vagy az okkultisták által feltételezett reinkarnáció lehetőségében hívők sem ugyanazon egyéni lét újrakezdését vallják. A halál-líra európai viszonylatban is egyik legkiválóbb művelője, Kosztolányi Dezső így vall erről a Halotti beszédben: „... a múltba sem és a gazdag jövőben akárki megszülethet már, csak ő nem Többé soha nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya. 1 Az ókori görög filozófia egyik legkiválóbb képviselője, Kr. e. 469-399. Tanítását Piaion foglalta írásba. 2 A dél-itáliai Krotonban, Kr. e. a 6. században élt filozófus-orvos, az anatómia atyja, Pythagoras tanítványa. 349