A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

BENCSIK János–SZÁSZI Ferenc: A csehszlovák-magyar lakosságcsere etnikai, demográfiai és társadalmi adatai Borsod-Abaúj-Zemplén megyében (1946-1948)

A csehszlovák törekvéseknek végül is 1948/49-ben a nemzetközi politikai életben bekövetkező változások vetettek gátat. Balogh Sándor szerint „Csehszlovákiából kitelepítésre kijelölt 105 047 magyar nemzetiségű lakos közül 68 407 költözött Magyarországra". Hozzájuk csatlakozott még 6000 „önként távozó". Ezenkívül 20-30 ezer embert azért távolítottak el, mert 1938. november 2-a után költöztek a Felvidékre. Szerencsés Károly szerint a kitelepítettek, a menekültek száma már 1945-ben elérte a 40 ezer főt. Az 1948. augusztus eleji megállapodás értelmében Magyarország 1500 „háborús bűnöst", családtagjaikkal együtt 5000 főt és még 10 000 személyt egyoldalúan befogadott. A Csehszlovákiából kitelepülésre kényszerült személyek száma tehát elérte a 110-120 ezer főt. Az adatok valódiságát támasztják alá az 1949-es népszámlálási adatok, amely szerint 118 582 személy 1938 előtt Csehszlovákiában született. A Magyarországra küldött Csehszlovák Áttelepítési Bizottság (CSÁB) 1946. július 11-én nyújtotta át a magyar kormánynak a Magyarországról áttelepítésre jelentkezett „szlovákok" névjegyzékét. A névjegyzékben 93 390 személy szerepelt, ebből 1948. április 10-ig 73 273-an hagyták el Magyarországot. ' A csehszlovák-magyar lakosságcsere során csehszlovák részről a lakosságcsere egész koncepcióját az a hamis adat határozta meg, hogy Magyarországon kb. 450-500 ezer szlovák él és ez kicserélhető a hasonló létszámú Csehszlovákiában élő magyarért, az esetleg ezt meghaladó magyar lakosságot pedig egyoldalúan telepítik ki. A megvalósult lakosságcsere létszámadatait a szlovák történészek a CSÁB anyagaira hivatkozva a magyar forrástól némileg eltérő számban mutatják ki. Szlovák források szerint Magyarországról 59 774 szlovák, Csehszlovákiából pedig csupán 68-76 ezer ember települt át önként Magyarországra.

12 A lakosságcserével nem zárult le a mai Szlovákia és Magyarország közötti vita. A probléma megvilágításához, a valóság megközelítéséhez először a Magyarországról kitelepített lakosság nemzetiségi összetételének, és a Magyarországon élő szlovák lakosság számának bemutatásával igyekszünk újabb adatokkal hozzájárulni. 1. Nemzetiségi megoszlás Az 1930-as évi magyar népszámláláskor a megyék közigazgatási területei eltértek a vizsgált időszak területi megoszlásától.

13 A megkérdezett lakosság sem adott, nem is igen tudott a kérdezőbiztosoknak a vizsgálat szempontjának megfelelő válaszokat adni. Úgy gondoljuk azonban, hogy a szlovák lakosság számáról a népszámlálás statisztikai adatai alapján kapunk olyan jelzéseket, amelyek vizsgálatokhoz kiindulópontot jelenthetnek. Az 1930. évi népszámlálás Abaúj-Torna, Borsod, Gömör-Kishont és Zemplén megyében a népesség anyanyelve szerinti kimutatás a tótok számát 3038-ban, az 1939. évi 11 Balogh i. m. 122. és 131.; Szerencsés uo.; Janics Kálmán szerint 90 ezren jelentkeztek és 57 774 személy települt át Csehszlovákiába. Végső összegezése szerint — mivel a magyar kormány az ellenőrzés során 13 892 személyt nem volt hajlandó a csereakcióba beszámítani, így csak 44 718 szlovák települt át Csehszlovákiába. Janics i. m. 184-185. 12 Németh Zoltán: A csehszlovák-magyar lakosságcsere Nyíregyházán 45 év távlatából, SzabolcsSzatmár-Beregi Szemle, 1992/4. 512-513.; Jan Bobák: Lakosságcsere Csehszlovákia és Magyarország között (1946-1948). Szlovák Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Intézete, Kassa. Fordította: Németh Zoltán (Ján Bobák: Vymena obyvatel'stva medzi Ceskoslovenskom a Mad'arskom (1946-1948) Slováci v Zahranici 8, Matica slovenská, Martin, 1982. 13 MSK Új sorozat, 83. K. Bp., 23* 309