A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

BENCSIK János–SZÁSZI Ferenc: A csehszlovák-magyar lakosságcsere etnikai, demográfiai és társadalmi adatai Borsod-Abaúj-Zemplén megyében (1946-1948)

A CSEHSZLOVÁK-MAGYAR LAKOSSÁGCSERE ETNIKAI, DEMOGRÁFIAI ÉS TÁRSADALMI ADATAI BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYÉBEN (1946-1948)* BENCSIK JÁNOS-SZÁSZI FERENC Az első világháború utáni Párizs környéki békeszerződésekkel új államalakulatként létrejött Csehszlovákia magába foglalta: Cseh- és Morvaországot, a Szudéta vidéket, Teschent és a korábban Magyarország részét képező Szlovákiát (régebbi Felvidéket), valamint Kárpát-Ukrajnát (Kárpátalját). Az utóbbi két terület déli szegélyén túlnyomóan magyar lakta területsávval került az új államalakulathoz és máshol is jelentős szórvány magyar kisebbség élt.

1 Az 1919-es magyarországi népszámlálás szerint az északi, északkeleti ún. Felvidék magyar ajkú lakosainak száma 1 066 577 fő volt. Az 192l-es csehszlovák adatok szerint a magyar lakosság száma Szlovákiában és a kárpát-ukrajnai területen 747 096 fő volt.

2 A békeszerződéssel létrejött új államalakulatok — közöttük Csehszlovákia is — soknemzetiségű kisállamok voltak. A határok megállapításánál az etnikai és önrendelkezési elvet keresztező igazságtalan békerendszer ellensúlyozásaként a főhatalmak a békeszerződések mellett ún. kisebbségvédelmi szerződéseket kötöttek. Csehszlovákiával a nemzetiségek jogait szabályozó szerződést 1919. szeptember 10-én írták alá. A szerződés tartalmát és annak végrehajtását nem részletezhetjük, a tényekre azonban, tárgyunkkal összefüggésben, mint előzményekre, szükséges utalni. Már a szerződés kiindulópontja „nem szorítkozott minden téren a megvalósítandó állampolgári egyenlőségre" — írja Galántai József, majd a szerződés alapján ugyanakkor hangsúlyozza, hogy „a jogegyenlőség következménye minden térre kiterjedt". Kiemeli a kisebbségi jogok közül az anyanyelv korlátozás nélküli használatát, az anyanyelvi iskoláztatás jogát.

3 Arató Endre a győztes nagyhatalmak „kisebbségvédelmét" — a békeszerződés részévé tevő törekvések helyett — a szerződés végrehajtásának ellentmondásosságára hívja fel a figyelmet. A nemzetiségek iránti szerződéses kötelezettséget a kollektív jogok esetében még a csehszlovák alkotmány is korlátozó módon fogalmazta meg, a nyelvtörvény pedig a csehszlovák nyelvet iktatta hivatalos nyelvként törvénybe. A csehszlovák államnyelv érvényben volt valamennyi járásban, de amelyekben 20%-ban nemzetiségi polgárok éltek, ott kérni kellett a hivatalok kétnyelvűségét. A deklarált jogok sem mentek azonban át mindig a gyakorlatba. Az új állam megalakulásával tömegesen bocsátották el a köztisztviselőket és a magyar kisebbség háttérbe szorítását, asszimilációját szolgálta több közigazgatási törvény. Különféle mahinációk következtében jelentősen megcsappant a ma* A téma anyagának kutatása az OTKA támogatásával történt, nyilvántartási szám: 241 és T018105. A forrásanyagot a Pénzintézeti Központ irattárában gyűjtöttük. Bencsik János Abaúj-Zemplén, G. Szabó István Borsod megye adatait tárta fel, míg Szászi Ferenc a statisztikai táblázatokat készítette és a történeti bevezető részt írta meg, a részleges elemzést Bencsik Jánossal együtt végezte el. 1 Ormos Mária: Az ellenforradalmi korszak (1919-1945) In: Magyarország története 8/1. Főszerk.: Ránki György, Bp., Akadémiai K. 1978. 363. 2 Arató Endre: A magyar-cseh-szlovák viszony ötven éve. Kossuth Könyvkiadó, 1969. 31. 3 Galántai József: Háború és békekötés (1914-1920) IKVA, Bp., 1991. 131-132. 305