A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

CSÍKI Tamás: Az I. világháború gazdasági hatásai, a miskolci izraelita nagypolgárság az 1920-as években

nemesérctelepekre támaszkodott, így ezek elcsatolása után a legfontosabb beruházási iparágak maradtak nyersanyagforrások és energiahordozók nélkül. Emellett Gömörben fontos zab-, árpa- és takarmánytermelő, gyümölcstermelő, illetve len- és kendertermelő területek voltak, amelyek elvesztése a miskolci mezőgazdasági iparnak (a malom- és a fejletlen konzerviparnak), valamint az ugyancsak lassan fejlődő textiliparnak okozott nyersanyaghiányt. (Ugyanazokat a problémákat látjuk, amelyek általában jellemezték a monarchiái keretekből kiszakadó magyar gazdaságot: feszültség keletkezett a rendelkezésre álló feldolgozókapacitások, a megmaradt ipari és mezőgazdasági nyersanyagok s a piaci értékesítési lehetőségek között, ami a termelés további növekedését, sőt folyamatos biztosítását is akadályozta.) Ugyancsak súlyos következményekkel járt a gömöri állattenyésztés s az állatállomány elvesztése, amely a miskolci kamarakerület állati termékeket feldolgozó iparát és kereskedelmét hozta nehéz helyzetbe, miként a miskolci gyapjúipart s a híres gyapjúvásárokat is. (A gömöri juhtenyésztés ugyanis szintén jelentős volt.) Mindezen kívül, az északi megyék elcsatolásával fontos kereskedelmi útvonalak kerültek a határon túlra, országos és törvényhatósági útszakaszok, vasútvonalak váltak csonkává vagy egészükben lettek az új állam infrastruktúrájának részévé, amelyek immár a kamarakerületet elkerülő forgalmat szolgálták. S ezzel természetesen a tranzitkereskedelem jelentős része is elterelődött, ami szintén a megye és a megyeközpont kereskedelmi lehetőségeit rontotta. Mindebből nyilvánvaló, hogy a trianoni határ Északkelet-Magyarország egyik fontos gazdasági régióját: az évtizedek óta formálódó s a dualizmus korszakában egyre szervesebb egységgé váló (tágan értelmezett) Sajó-völgyet szakította ketté, s tette az érintett megyéket határ menti („periférikus") területté. (E jelző azért használható, mert ezt követően, részben a mindkét országban erősödő autarkiás gazdaságpolitika hatásaként a sokszálú gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok leépültek, másrészt e csonkává vált gazdasági régió újbóli integrálása, éppen a megváltozott feltételek miatt, rendkívül nehézzé vált, s lassan haladhatott előre.) Márcsak azért is, mert az egész kamarakerületet ért veszteségeket nem kárpótolhatta a Hegyalja hozzácsatolása. Ez ugyanis, Gömörhöz képest, igen elmaradott, elzárt, fejlődésében hosszú idő óta megrekedt, mezőgazdasági jellegű terület volt, amely inkább problémákat okozott az így gazdaságilag egyoldalúbbá és egyenetlenebbé váló s közlekedési szempontból is kedvezőtlenebb helyzetbe kerülő kamara számára.

21 (Ez az egyik fő oka, hogy az új terület gazdasági egységesülése nem valósulhatott meg.) S mindez, miként láttuk, e régió fő központjának, Miskolcnak a lehetőségeit, fejlődési irányát is meghatározta, s az izraelita vállalkozók érdekeit közvetlenül befolyásolta. A forgalom szinte teljes visszaesése az 1920-as évek legelején (a termény- vagy a fakereskedelemben pl., mivel Gömör gazdag erdőkkel rendelkezett), majd csak lassú helyreállása elsősorban ezt a felekezetet sújtotta, miként a mezőgazdasági termékeket feldolgozó iparágak és az egyéb fogyasztási iparok: pl. a textilipar látott problémái, amelyekre a zsidóság különböző rétegeinek megoldást kellett keresniük. Nézzük tehát, hogy a kedvezőtlenebbé váló gazdasági (és politikai) helyzetben mi jellemezte a miskolci zsidóságot a világgazdasági válságig tartó időszakban. A nagypolgárság számos képviselője a világháború előtt, majd a hadikonjunktúra idején felhalmozott tőkék, illetve a további tőkekoncentráció, a fiókintézeti hálózatok kiépítése és bővítése vagy fúziók segítségével könnyebben alkalmazkodhatott az új körülményekhez. Ezt 21 A kamara 1921. évi őszi közgyűlése foglalkozott Trianon gazdasági következményeivel. KlJegy. 1921., 1927. (Uo.) 294