A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

FAZEKAS Csaba: „Az idő ránk is terhesedett...” Adalék a politikai katolicizmus reformkori történetéhez

4- Az alsóbb Clerussali gyakoribb és meghittebb érintkezés bővebb alkalmat nyújthat, a' Káptalan Urak pedig jó elvek terjesztésében nyájas vendég szeretettel fogadván az anya városba jövő lelki pásztorokat, igyekezzenek őket elleneik mozgalmaira figyelmeztetni, az Egyház védelmére buzdítani, a' falusi nép iskolák gondos ápolására fel szállítani, emlékeztessék őket arra, hogy az Egyházi javakra sóvárgó kecsegtetések, csalókány ámításoknak tekintendők, mellyekkel a' Franczia alsóbb Clerus tőrbe ejtetett, 's mellettök csaknem éhen hálásra jutott. Az illy barátságos értesülések, valamint egy felől a' főbb Clerus elleni még csak lappangó irigykedés legyőzhetik az alsóbb papságban, úgy számtalan jó alkalmul szolgálandnak a' köz lelkesedés, 's egyetértő buzgólkodás felélesztésére. 5— A' Káptalanok és javadalmas szerzetesek igyekezzenek kegy uraságaik alatt álló Plébániák szükségeit fedezni, faluk rendezése, határok tagosítása alkalmával, a' Parochiát, iskolát illően dotálni, 's különössen a' káplánok feltűnő és már az Ország gyűlésen is emlegetett rideg állapotját jobb karba emelni. E felett gondoskodjanak arról is, hogy jószágaikban a' Katholicus jobbágyság ne csak meg ne gyengüljön, hanem vagyonban és szám szerént is gyarapodjék. 6~ Az Anyaszentegyház szükségei az idők változása szerént különböznek, jelenleg annak védelmérül kell leg inkább gondoskodnunk, és ahol a' Katholica Religio terjesztésére, Templomok fentartására vagy ékesítésére talán gazdagabb alapítványok léteznek, mi úgy véljük, hogy az alapítók czélja nem lenne sem eltévesztve, sem meg csonkítva, ha ezek fel használásában a' mostani rend kívüli szükségek tekintetbe vétetnének. Egykor a' szükség úgy mutatkozott, hogy a' Convertiták

31 fel segéllésére kegyes alapítványok tétessenek, ezekre most is szükség vagyon, de a térítés eszközeit gyarapítani, vagy az eltérések meg gátlásáról gondoskodni most talán szükségesebb, mint máskor lehetett, valamint az Anyaszentegyház védelmére intézeteket állítani, vagy a' fen állókat pártolni, most korszerűbb törekvésnek mutatkozik Kő Templomok építésénél, tornyok, harangok kiállításánál. Az Egyház romlásával, kegyes alapítványaink nagy része is kétség kívül hajó törést fogna szenvedni. Altaljában pedig minden jóltéteményeinkben arra is kellene tekintenünk, hogy elleneinknek kezébe fegyvert ne adjunk, a' jutalmakat valódi barátainknak osztogassuk, 's mi e tekintetet kölcsön adásokban, tudósok, művészek, mesteremberek felsegéllésében vagy pártolásában figyelemre méltónak tartjuk. 7— A' vallásos buzgóságot ájtatos társulatok, egykor nagyon elősegítették, ezeknek bekövetkezett eltörlése hidegséget szült. Társulatok által terjeszti a' mai Liberalismus elő hatását, 's társulatok által lehet nálunk is a' vallásos érzést, erkölcsi javulást leg sikeressebben elő mozdítani. Az iskolákban hajdan az úgy nevezett Mariana Congregatiok növendékeibül buzgó jó Katholicusok váltak. Voltak a' régi időkben más Hlyen kegyes egyletek is Honnunkban, mint Sodales S. Stephani, S. Ladislai és S. Domonk, 's ezeknek fő törekvésök a' Kath.folikusJ hitvallás fel élesztésében, 's terjesztésében állott. A' Franczia Clerus hasonlóan illy kegyes társulatokkal ébrészté fel honjában a' vallási buzgóságot, Hlyének már már nálunk is kezdenek fel tünedezni, többeknek előképe tán még csak a' jámbor óhajtások alatt rejtezik, de az idő létre hozásukat szük30 Utalás arra, hogy a francia forradalom első szakaszában az egyház önként lemondott kiváltságai egy részéről, pl. a tizedről. Továbbá arról az országgyűlésen gyakran hangoztatott liberális érvről beszél, miszerint ha az egyház lemondana óriási kiterjedésű birtokairól és nagybirtokosi pozíciójáról, minden bizonnyal jobban eleget tudna tenni eredeti - lelki természetű - kötelességei ellátásának. Ez a programpont egyébként az ún. „borsodi indítványt" követő vitára vonatkozik. Borsod közgyűlése még 1841 nyarán javasolta, hogy a katolikus egyház nagybirtokait (az egyház működéséhez szükséges birtoknagyság meghagyásával) a népnevelés céljaira kell fordítani. A javaslat mind a vármegyei közgyűléseken, mind a sajtóban, mind az országgyűlésen heves vitákat váltott ki. A diéta követei végül kimondták ugyan a katolikus egyház javainak állami célra való felhasználhatóságának elvét (szemben az azt sérthetetlennek tartó katolikus állásponttal), azonban a szekularizáció megvalósítását nem merték vagy inkább akarták kimondani. A katolikus egyház képviselői mind a felső, mind az alsó táblán azt a taktikát követték, hogy az egyházi és nemesi birtokok azonos tulajdonjogi helyzetét bizonygatták, remélve, hogy a nemességet elijesztik a szekularizációtól. Taktikájuk valóban részben sikeres volt, s mint ez a passzus is bizonyítja, 1844 után az egyháziak különösen fontosnak vélték hangsúlyozni, hogy a népnevelés ügyét mennyire támogatják egyéb eszközökkel. A „borsodi indítványra" 1. pl.: B.-A.-Z. m.Lt. IV. A. 501/e. 1762-63./1841. 2845/1841. sz.; Kovács, 1893.; Serestté Szegőfi Anna (szerk.): Borsod vármegye képviselete a reformországgyűléseken. Követutasítások és követi végjelentések. Miskolc, 1987. (BorsodAbaúj-Zemplén megyei levéltári füzetek, 21.) stb. 31 Convertita = áttért, (itt:) protestánsból katolikus hitre térített személy. 268