A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

FAZEKAS Csaba: „Az idő ránk is terhesedett...” Adalék a politikai katolicizmus reformkori történetéhez

fektettek rá. Fő kérdésnek a katolikus érdekeket védő orgánumok - a Religio és Nevelés c, inkább szűk, teológiai érdeklődésű közönség által forgatott folyóirat és a Nemzeti Újság c. politikai napilap - anyagi támogatása mellett, utóbbi újság (továbbá a Budapesti Híradó) arculatát is igyekeztek cikkeikkel, hozzászólásaikkal befolyásolni. Az egyház által támogatott lapok azonban nem vehették fel a versenyt a liberális sajtóval, előfizetőik tábora nem gyarapodott, a klérus támogatásával is csak tengődtek, bár 1845-től a Nemzeti Újság tehetséges újságírót szerződtetett szerkesztőnek Lipthay Sándor személyében, aki a konzervatívok valamivel hatásosabb szócsövévé tette a lapot.

20 Mindezek mellett fontos közéleti szerepet tulajdonítottak a vallási élet fellendítésének is. A jegyzőkönyv ezen sorai lényegében a jezsuiták XVIII. századi eszközeinek

21 modernebb tartalommal megtöltött stratégiájának tűnnek. Nagy jelentőséget tulajdonítottak a vallásos nevelésnek, az iskolák feletti szellemi befolyás megszerzésének és megtartásának, az ifjúság olvasmányai szigorú ellenőrzésének stb. („F részben nekünk is oda kell törekednünk, hogy a' tanítást iskoláinkban katholicus szellem lengje át. Okkal, móddal, sokat tehetünk, többet talán utasító, javasló modorban, mint hivatalos fellépések által. De ha a' szükség komolyabb fellépést igényelne, emberi tekéntetek félre tételével szembe kell szállanunk a' vallási közömbösség, 's az ezt terjesztő vagy titkon ápoló tanok ellen." stb. Megjegyezzük, itt fogalmazódott meg először egy önálló katolikus könyvkiadó alapításának gondolata is, melyre - a mai Szent István Társulat elődjére - Fogarassy Mihály kanonok vezetésével 1848 elején került sor.) De nagy szerepet szántak a fiatalság befolyásolását sikeresen és közvetlenül megvalósító konviktusok létesítésének, az egyesületekbe (pl. a mind korábban, mind később nagyon jelentős Mária kongregációkba) tömörített katolikusok papi irányításának stb., melyek szándékaik szerint nemcsak a „positiv vallásosságot" (vagyis a katolikus egyház iránti elkötelezettséget), hanem a „megfelelő" politikai nézetek kialakítását is célozta. Érdekes felismerés, hogy a káptalanok jó kapcsolattartását nemcsak a világi nemesekkel és a főpapokkal, hanem az alsópapsággal is fontosnak tekintették. A polgárosodás folyamatára jellemző, hogy az egyház gyorsan reagált és saját érdekeire kihasználni igyekezett az újabb állami-társadalmi intézmények megjelenését, ebben az esetben az új keretek között fellendülő pénzforgalomba való intézményes bekapcsolódást.

22 Érdekes még megemlíteni, hogy a dokumentum záradékában erőteljesebb vallási tartalmat juttatnak kifejezésre, ezzel nyilván a hitbuzgóbb kanonoktársak aktivitására apelláltak. Különösen figyelemreméltó, hogy Szűz Máriát, mint „minden eretnekségek megrontóját" szerepeltetik, ezek a megfogalmazások a protestantizmus éles elutasítására utalnak (sőt arra, hogy nem mondtak le - legalábbis a retorika szintjén - a homogén katolikus állam koncepciójáról illetve a katolicizmus szupremáciájáról), s az egyház iránti eltökéltségre és elszánt tenniakarásra engednek következtetni. Egyébként a katolikus egységre való szenvedélyes felhívás megint csak a politikai katolicizmus előjeleit viseli magán, továbbá kifejezésre juttatja, hogy a tanácskozók gyűlésüket nem az országgyűlés végének, hanem inkább egy politikai folyamat kezdetének tekintették. Ennek 20 Dézsányi Béla: Nemzeti Újság, 1840-1848. In: Regnum. Egyháztörténeti Évkönyv, 1940^41. Bp. 1941.313-356. 21 L. erről részletesen többek közt: Kosáry Domokos: Művelődés a XVIII. századi Magyarországon. Bp. 1996. (3. kiadás) 70-83. stb. 22 Megjegyezzük, éppen az 1843^4-es országgyűlés módosította az egyházra kedvezően az 1840/15. tc.-et (váltótörvényt), mivel korábban a papokat és szerzeteseket kizárták az efféle pénzügyletekből, 1844-ben pedig törölték az erre vonatkozó paragrafust. (Persze erre külön nem hivatkozhattak, hiszen épp a liberálisok általános és esküdt egyházellenessége ellen szólt.) 262