A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

FAZEKAS Csaba: „Az idő ránk is terhesedett...” Adalék a politikai katolicizmus reformkori történetéhez

„AZ IDŐ RÁNK IS TERHESEDÉIT..." Adalék a politikai katolicizmus reformkori történetéhez FAZEKAS CSABA Az alábbiakban közölt jegyzőkönyvet, mely a rendi országgyűlés alsó tábláján képviselt káptalanok követeinek 1844. október 27-i tanácskozásán készült,

1 fontos adaléknak tekintjük egy készülő összefoglaló munkához, mely a katolikus egyház politikai célú szervezkedésének -jórészt feltáratlan - reformkori történetét dolgozza fel. A dokumentumban foglaltak megítélésünk szerint nem igényelnek sok kommentárt, ezért (továbbá a terjedelmi keretek adta lehetőség miatt) ahhoz csupán vázlatosan, tézisszerűen szeretnénk néhány, a témára általánosságban vonatkozó megállapítást fűzni, melyek részletesebb, terjedelmesebb kidolgozását későbbi tanulmányban kívánjuk elvégezni. I. Általában elmondható, hogy történetírásunk a politikai katolicizmus hazai megjelenését gyakran az 1890-es években lezajlott egyházpolitikai küzdelemmel, az azokat lezáró törvényekkel szokta összefüggésbe hozni, és leginkább a XX. század első felében vizsgálta annak közéleti-társadalmi hatásait.

2 Ha azonban a reformkorban lezajlott egyházpolitikai vitákat tekintjük, szembetűnő párhuzamoknak lehetünk tanúi a dualizmus kori törvényekkel és az azok megszületését megelőző belpolitikai folyamatokkal, vitákkal kapcsolatban.

3 Az 1890-es évek első felében a polgári házasságkötésről, az állami anyakönyvezésről, az izraelita vallás bevetté nyilvánításáról, illetve a vallás szabad gyakorlásáról szóló törvények gyökereit a legtöbb elemző legfeljebb az 1847-48. évi utolsó rendi országgyűlésben, pontosabban az 1848/20. te. hiányosságaiban, következményeiben szokta megjelölni.

4 Megítélésünk szerint sokkal inkább helytálló többek között Sörös Pongrác bencés történetíró értékelése, miszerint a XIX. század végén kibontakozott egyházpolitikai harc „még modern értelemben is" jóval korábbi időszakból, legalább az 1791/26. tc.-től eredeztethető.

5 Ettől kezdve ugyanis jó száz éven keresztül egyház és 1 Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár, 109. rakt. sz. Nr. 391. (= Diaetalia, 1839— 1925.) 2 L. pl.: Galántai József. Egyház és politika. Katolikus egyházi körök politikai szervezkedései Magyarországon, 1890-1918. Bp. 1960.; Gergely Jenő: A politikai katolicizmus Magyarországon. (1890-1950) Bp. 1977. (továbbiakban: Gergely, 1977.) stb. 3 Megjegyezzük, már az 1890-es években sokan, mind katolikus, mind protestáns oldalon a reformkorban lezajlott vita újraéledéseként értékelték az egyházpolitikai küzdelmeket. L. erről pl.: Salacz Gábor. Egyház és állam Magyarországon a dualizmus korában, 1867-1918. München, 1974. (Dissertationes Hungaricae ex história Ecclesiae. II.) 83.; Futó Mihály: Az 1843/44-ik évi vallásügyi tárgyalások. In: Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894. 14-18. 212. stb. 4 Zeller Árpád: A magyar egyházpolitika, 1847-1894. I—II. Bp. 1894.; K. Török Mihály Miklós: A magyar egyházpolitikai harc története, az 1847-48. évi pozsonyi országgyűléstől 1895-ig. Bp. 1933. (Szent István könyvek, 108.) 5 Sörös Pongrácz: A kath. klérus törekvései az 1843/44. országgyűlés egyházi ügyeinek tárgyalása alatt. In: Katholikus Szemle, 1901. 865-890. (továbbiakban: Sörös, 1901.); 890. Ugyanezt képviselte többek között: Csáky, Moritz: Der Kulturkampf in Ungarn. Die kirchenpolitische Gesetzgebung der Jahre 1894/95. Graz-Wien-Köln, 1967. (Studien zur Geschichte der Österreichisch-Ungarischen Monarchie. Bd. VI.) 21-28. stb. Megjegyzés: lényegre törőnek tekintjük Salacz Gábor szavait: „Kultúrharc akkor keletkezik, mikor az állam alattvalói, illetőleg azoknak tekintélyes részére nézve lehetetlenné válik mind az egyház, mind az állami törvényeknek és rendeleteknek egyformán engedelmeskedni, vagyis az állampolgárok már magával az egyiknek való engedelmesség által szembeszállnak a másik fél törvényeivel és rendeleteivel." Salacz Gábor: A 255