A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

FARAGÓ Tamás: Vándormozgalmak Miskolcon a 18. században a tanúvallomások tükrében

személyleírásában mutatkozó anomáliák erre engednek következtetni... Mai szemmel nézve kifejezetten meglepő, hogy a minden valószínűség szerint szegényes ismeretek, nehézkes közlekedési és kommunikációs lehetőségek ellenére térképek nélkül is viszonylag ilyen biztonsággal és céltudatossággal mozogtak a forrásokban szereplő személyek sokszor igen nagy távolságban is. A vándorkomédiás esetében talán ez foglalkozásához tartozik (5. számú irat), de magányos katonánk is pontosan mozog Csehországból szülőföldje, Háromszék irányába (9. számú irat). 2. A közlés módja Az iratok közlése során igyekeztem minél gazdaságosabban eljárni. Az iratok külzetén írott egykorú latin regesztát közöltem, ellenben a kihallgatások típusszövegeit, melyeken a kihallgatást kérő és azt lefolytató személyeket összes címükkel és rangjukkal együtt a szokásos jogi formulák kíséretében felsorolták, elhagytam. Ugyancsak elhagytam azon tanúk vallomását is, akik sokadikként, az előző tanúk vallomását ismételve válaszoltak a kérdezőknek. Nem közöltem a kihallgatási jegyzőkönyvekhez esetenként mellékelt egyéb iratokat - a közgyűlés kihallgatást elrendelő határozatát vagy a (ritkán mellékelt) esetleges intézkedést, mely többnyire egy másik hatóság számára összefoglalta a tanúk vallomása alapján megállapítható tényállást. A szövegek közlése során igyekeztem betűhív lenni abban az esetben, ha feltehetőleg egykorú illetve tájnyelvi fordulatok sejthetők, de a nagybetűk használatát közelítettem a mai helyesíráshoz és az ékezetek esetében is csak részben követtem az eredeti használatot.

3 Hangsúlyoznom kell azonban azt, hogy maga az eredeti írás sem volt minden esetben következetes. Mint már említettem, az iratok többsége sietősen írt piszkozat - nem egyszer viszonylag gyakorlatlan kéz írása -, így nem minden esetben dönthető el egyértelműen, hogy az írásjelek helytelen használata vagy hiánya, betűk elírása vagy hiánya pontatlanságból, az írás körülményeiből vagy tájjellegű fordulatok rögzüléséből ered. A szükséges fogalmak, helynevek, jogi terminusok magyarázatát az iratok utáni jegyzetekben közvetlenül közlöm, a legismertebb, ismétlődő fogalmakat és fordulatokat viszont előzetesen, az iratközlések előtti jegyzékben sorolom fel. 5 Természetesen hasznosítottam az iránymutatónak tartott Benda Kálmán-féle forrásközlési szabályzatot {Benda 1974), valamint Égető Melinda (1989) és Tóth Péter (1991/b) forrásközlési gyakorlatát. 234