A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

BAJÁK László: Címerek a gyászszertartásokon, halotti címerek a 19. századból

embereknek a megváltást, a túlvilági örök életet, ahogy a gyertya is megsemmisülése során ad világosságot. A címer viszont az elhunyt evilági létét és dicsőségét hirdette. (A Károlyi temetésnél azt is láttuk, hogy ezt a szimbólumot nők nem hordozták.) A szimbólumok tehát a halál két aspektusa: „az élet vége" és az „örök élet kezdete" között teremtettek egyfajta egyensúlyt, illetve megsokszorozódva egy misztériumjáték résztvevőivé tették a gyászolókat is. A 18. század második felére a halotti címerek formailag is átalakultak. Az ország keleti felében, de különösen az Erdélyi Nagyfejedelemségben a címert rendszerint egy perspektivikus, koporsószerű talapzatra állították, amelynek szemközti rövidebb oldalára került a felirat. A változást nyilván a nyomtatás elterjedése is motiválta. Az előre nyomtatott szöveget utólag festették körül. A század vége felé az ábrázolás mind egyszerűbb feliratos kartussá alakult, miközben fokozatosan elmaradtak a járulékos díszek, a koponyák, a szalagcsokrok, az akantuszok és angyalok is. Az ország nyugati felében jobban megőrződött a felirat ovális elhelyezése, de már nem körirat formájában, hanem két részre bontva. A fölső ívre kerültek az elhunyt életére vonatkozó, az alsóra pedig a halálára vonatkozó adatok. A felirat elhelyezésére gyakran feliratszalag szolgált. A 19. századra a temetési szertartások egyszerűsödése tovább folytatódott. Végképp eltűnt a „halotti szín", a barokkos pompájú díszravatal, a „castrum doloris" stb. Amíg a 17. században a rangos temetések előkészületei több hónapot is igénybe vettek, addig a 19. században, kevés kivételtől eltekintve - főleg a század második felében már csak néhány napot. Jellemző módon még az 1803. IV. 4-én elhunyt Károlyi Józsefet V. 23-án, azaz 50 nap elteltével helyezték a kaplonyi sírboltba, addig fia, Károlyi György 1877. évi temetését már csak 5 nap előzte meg.

26 Az 5 nap szokásosnak tekinthető, hiszen halotti címereink tulajdonosai közül Ürményi Józsefet (a tervek szerint Széchenyi Istvánt) és Trauttmansdorf Máriát is ennyi idő elteltével helyezték örök nyugalomra. A változásban szerepet játszott a polgárosodás, de még inkább a hírközlés és a közlekedés robbanásszerű felgyorsulása. A temetés egyre kevésbé a család vagy a gyászolók belső, közös ügye. A rendjét szabályozta a közigazgatás, rendezését átvette a hivatásos temetkezési vállalkozó, akinél készen álltak a szükséges temetkezési kellékek.

27 A gyászszertartások egyedi tartozékai, így a festett halotti címerek száma radikálisan lecsökkent. Egyre inkább csak a ravatal díszítésére használták őket. A gyászmenet tagjainak többé nem jutott belőlük. A temetésekről szóló sajtóhíradások a címerdíszekről természetességük folytán - többnyire alig írnak.

28 A képi ábrázolások azonban mégis szolgáltatnak erre vonatkozóan információkat. A Habsburg Mária Dorottya főhercegnő ravataláról készült rajzon 1855-ben 4, feltehetően papír halotti címer látszik az egyik oldal drapériáján és 3, nyilván selyem halotti címer a ravatal emelvényeinek oldalán (8. kép). Gróf Teleki László Nemzeti Múzeumbeli ravatalának a Vasárnapi Újság rajzolója az oldalfalak drapériáján 5, a ravatal oldalán pedig 3 halotti címert ábrázolt (1861/22. szám). Négy halotti címer díszíti a templom falát a gróf Batthyány Lajos újratemetését ábrázoló illusztráción is (Vasárnapi Újság 1870/25.). 26 Károlyi György temetéséről lásd: Vasárnapi Újság 1877. XI. 13. 732. 27 A temetések elszemélytelenedéséről, illetve átalakulásáról: Hanák Péter: A halál Budapesten és Bécsben. In: A kert és a műhely. Bp. 1988. 63-81.; Lakner Judit: Halál a századfordulón. Bp. 1993. 28 Széchenyi döblingi ravatalának az egyetlen díszét a falakon függő címerek képezték, ezért a tudósító is megemlékezett róluk. Vasárnapi Újság 1860. 188. (Szerepeltek halotti címerek a IV. 30-i gyászünnepélyen is.) 172