A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

BAJÁK László: Címerek a gyászszertartásokon, halotti címerek a 19. századból

4. kép. Philippe Pot burgundi lovag temetése (Citeaux 1493) az elhunyt familiárisait jelenítik meg.

6 A szokás minden bizonnyal felfogható azon újkori gyakorlat előzményeként is, amelynél az elhunyt címereit kiosztották a gyászmenet tagjai között. Bonfini leírása szerint Mátyás koporsója előtt, amelyben az jelvényeivel felékesítve feküdt, tizenkét bíborba öltözött páncélos lovas a király kardját és győzelmi jelvényeit vitte. Az utóbbiakat később a vitézek a székesfehérvári bazilika oltára elé vetették, jelezve a világi dicsőség múlandóságát „insignia cuncta... humi deiectarunt"

1 Az insignia fogalma alatt zászlót és címert egyaránt érthetünk. Talán e trófeumok utódait látjuk majd viszont a 17. századi epitáfiumcímerek díszítményein, illetve Kisfaludy Károly 1830-as, később ismertetendő halotti címerén is. Nem tudjuk, hogy a temetés után hová kerültek Mátyás címeres paj6 Az erdélyi fejedelmek ravatalát szintén csuklyába öltözött fáklyás udvari emberek, illetve szerzetesek állták körül. Bíró V. i. m. 2. jegyz. 1929. Széchenyinek 1860. IV. 30-án a pesti belvárosi templomban tartott gyászünnepélyén a ravatalt az Akadémia és különböző egyesületek tagjai állták körül, fáklyákat tartva stb. Vasárnapi Újság, 1860. 257. A szokás, díszőrség formájában napjainkig él. Balogh Jolán: Mátyás király és a művészet I-n. Bp. 1966. I. köt. 458. 7 A fennmaradt pajzs a felirata miatt „Alma dei genitríx Maria interpello pro rege Mattlüa" aligha tartozott a földre vetett jelvények közé. 167 5. kép. Királyi temetés. Hans Burgmayr fametszete (Weiskunig 1515)