A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

BENCSIK János: Tokaj, a kiváltságolt kamarai mezőváros és Hegyalja avagy Tokaj-Hegyalja

N(emes Hitsch Antal, Hlinyiczky Gáspár és Jámbor János [...] kik közül a város ord. Kapitányává választatott N(emes Hitsch Antal Ur". „Bíróság béli hivatalra Gróff János úr, exactor(r)á Jámbor János, Nótárius(á) Fekete Gáspár. Tanácsbeli B(etsülletes) személyek N. Lippay János, Gyüre János. Jablonczay János, Leviczky János, Hlinyiczky Szentmarjay Gáspár, Túróczy Jóseph, Bodnár István, Perger Kristóff, Meleg András urak." Összesen 9 fő alkotta a város tanácsát. E hosszú idézetből kihüvelyezhető tanulságok egyike: a földesuraságnak (vagy képviselőjének) ajánlási, indítványozási joga volt, másika: akkor a város mindkét vezető hivatalbeli férfija (a kapitány, a főbíró) nemes ember volt. E tényre, mint meghatározó gyakorlatra még évtizedek múlva is hivatkoztak a tokajiak.

20 „Az akkori Tokay Privilegiált Communitas Tanács igazán Betsülletes Nemes Tanácsának (tartatott), mert akkor nagyobb részént Hadnagyával nemesekbül állott, most pedig (1825) tizenkét nemtelenekbül és egy nemesbül áll." Éppen ekkor zajlott a tokaji kisnemesség pereskedése, amikor a magisztrátust paraszttanácsként jellemezték, s panaszkodtak: „...a Helybeli tanács béli Urak Priviléggiumaikból messze el térvén, sokképpen éreztetik velünk (ti. a kisnemességgel) elnyomásbeli planumjaikat (jellegük) midőn nem olyanok, mit Tatitus kivan elöljáróktól." A jelen pereskedés eredményétől alig függhetett a későbbiekben is a város elöljáróságának társadalmi összetétele. Annak lehetünk tanúi, hogy a magisztrátus (és az elöljárók) tagjai között számottevő többségben maradtak az iparosok, s a kereskedők. Sőt visszatekintve a 18. század derekán élt gyakorlatra, amikor (pl.) Nemes Novak (alias Üveges) Ádám főbíró mesterember volt kapitány, megállapíthatjuk, hogy a nemesi előjogok keveredtek a város vezetőinek hivatali jogállásukkal. Ez volt tehát a mezőváros, az az alaphelyzet, melyre különböző korokban, más és más rendeltetésű privilégiumok (kiváltságok) és libertások (szabadalmak) rakód(hat)tak, melyhez társulhattak, s további előnyt biztosítottak a városnak, a magisztrátusnak, s nem egyszer a közösségnek, a kommunitas egészének is. Akkortájt (16. század), amikor Hegyalján a minőségi szőlő- és bortermelés teret hódított, e települések számos oltalomlevelet nyertek földesuraiktól, mindenekelőtt a Habsburg királyoktól és az erdélyi fejedelmektől, illetve nagy hatalmú (többször országos méltóságokat viselő) földesuraiktól.

21 A korai kiváltságoknak mind tartalmáról, mind annak keletkezésének idejéről keveset tudunk. Miksa főherceg 1598-ban kelt diplomájában csak annyit említ, hogy „a tokajiak régi kiváltságait megerősíti".

22 Ennek alapján a kiváltságok megléte a biztos, de hogy melyek legyenek azok, ezen levélből nem derül ki. E kiváltságok eredete sem mindig vezethető vissza a király személyére, vele többnyire megerősíttették a más útonmódon szerzett jogaikat, pontosabban kiváltságaikat, szabadalmaikat. E gyakorlat jó példája az, amikor Miksa 1598. március 10-én kelt (már hivatkozott) adománylevelében foglaltakat még az év augusztus 19-én Rudolf császárral megerősíttették.

23 20 ZmL. Tokaj, iratok, 1750. 21 Bencsik János: Tisza-Tokaj kiváltságolt városi társadalma a királyi kamara főhatósága idején (1715től). 271. In: Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században. Miskolc-Tokaj, 1993. A szemléletmód illusztrálására jó példa a tarcaliak esete: Babócsay /., i. m. 11. „...a mint a' régi urbáriumokból is megtetszik, hogy ezen Tarczal várossá Tokajnak épülése után azon várhoz kiváltképpen való örökös jószágul applicaltatott [...] Noha a' várost elejénte mint paraszti 's polgári renden való emberek lakták, mindazonáltal az önn magok' municipalis saját törvényeikkel s mind ez ideig fenn tartott dicséretes consvetudiojikkal igazgatva kezdetektől fogva Privilegiális Mező-Városnak tartatott; mint ennek igazságát a' régi szent királyoknak és boldog emlékezetű Imperátoroknak Donációjikkal s Privilégiumaikkal meg erősített leveleik bizonyítják.". 22 ZmL. Tokaj, iratok, 1596. 23 Uo. 1596. 156