A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

RÉMIÁS Tibor: Miskolc mezőváros 18. századi lakóinak jogi státusa és rétegződése (a Miskolc monográfia vonatkozó fejezetének tervezete)

Egyébiránt a büntetések kiszabásában e korban sem volt egyöntetűség és következetesség. Sokszor kicsiny bűnöket halállal sújtottak, főbenjáró esetekben meg könnyen kegyelmet alkalmaztak. Pl. Zászló Zsuzsanna 24 éves miskolci asszonyt 1782. február 5-én vették őrizetbe, férje és annak segédje megmérgezése vádjával. Több mint 7 hónap vizsgálati fogság letöltése után azonban kezesség ellenében szabadlábra helyezték. Ugyanebben az évben Szilágyi János 33 éves miskolci visszaeső tolvaj kedvezményben részesült és szabadlábra helyezték, de 80 botütésre, lekopasztásra és a kár megtérítésére ítélték.

121 Mint az ország egyéb részein, úgy a 18. század első felében még Miskolcon is voltak boszorkányperek (1709, 1717 és 1740). Itt éppúgy, mint másutt is a bírák tudatlanságából és előítéletéből táplálkoztak ezek a perek. Könyörtelenül elégették a boszorkányokat, de előbb kínvallatásnak vetették alá őket. Hosszú sora van azon bűnözőknek, akik szerepelnek a tanúkihallgatási jegyzőkönyvekben. A továbbiakban részletekbe nem bonyolódnánk. Mindössze olyan megállapítással élnénk, hogy az iskolaügy fejlődésével a lakosság tudatlansága is évtizedről évtizedre csökkent. Ha nem is ennek egyenes következményeképpen, de a század második felében a bűnesetek száma a művelődés terjedésével kétségkívül kevesebb lett. Témánkat a fent elmondottakkal közel sem merítettük ki. Ilyen irányú történeti vizsgálódást városunk esetében eddig senki nem végzett. A közzétett adatok pusztán betekintést adtak a város társadalmának legalsó szintjére szorult elemeiről. Számszerű kimutatásokat sem tudunk adni, sőt arányukat is nehéz megítélni. A téma vagy történetistatisztikai probléma további kutatásokat igényel, hogy Miskolc város marginális elemeiről pontos képet kapjunk. 121 Hajdú L., 1985.69-70. 146