A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

PUSZTAI Tamás: Késő középkori épületek Muhiból – a periféria –

ÉK-DNy-i tájolású, megközelítően négyzet alakú, 7x7 méteres alapterületű épület. Nem az altalajra, hanem egy vékony, feketés barna színű, kevert feltöltésrétegre (

s

200), valamint vele megegyező tájolású, téglalap alakú, 60 cm mély gödör (

s

413) sárga agyagos betöltésére épült. A fal vázát alkotó cölöpök számára ásott, 10-^40 cm mélységben megmaradt gödrök a négyzet oldalai mentén, szabálytalanul helyezkednek el. Az ÉK-i oldal mentén a cölöplyukak foghíjasán kerültek elő. A bejáratra, mivel a mezőgazdasági művelés az épület területén található sárgásbarna színű, agyagos omladékot megsértette, csupán ez a jelenség utalhat. Az épületnek még ennél az oldalánál előkerült nyolc cölöplyukból négy egy négyzet sarkai mentén helyezkedik el. Ugyanabból a szintből indulnak, mint az °37 cölöplyukai. Nem dönthető el, hogy egykorúak-e azzal. A feltételezett bejárattal szembeni oldalt középen három részre osztja két, egyenként másfél méter hosszú, cölöplyukegyüttes. Stratigráfia: Az °37 épület cölöplyukait egy kevert felszínbe, s

200-ba ásták. A cölöplyukak egy része vágja s

413 korábbi gödör betöltését. Ezen a területen °37 a legkésőbbi ismert épület. Kronológia: Az épület padlószintje javarészt elpusztult. Az s

200 feltöltési réteg a XVI/46-4748 és 58 négyzetekben

24 egyaránt megfigyelhető, Árpád-kori valamint késő középkori kerámiával kevert réteg. Az épület cölöp lyukaiból javarészt az általuk vágott réteg kerámiaanyaga került elő. A legfiatalabbnak meghatározható peremtöredékek szürke, szürkésfehér, gyorskorongon készült, jól égetett, kihajló, duzzadt, legömbölyített, valamint elkeskenyedő végű, késő középkori peremtöredékek (

s

920). A bemutatott három épület mind építési módjában mind valószínűsíthető funkciójában különbözik egymástól. Az °23 és °43 épület valószínűleg a 15. század végén - 16. század elején állhatott. Gyakorlatilag teljesen kiürítették őket, nem utal semmi hirtelen pusztulásra, ami szintén affelé mutat, hogy a 16. század első harmada után következő mozgalmasabb időszak előtt már felhagytak használatukkal. Az °37 épület korhatározása kérdéses, de a 16. század első felénél ez sem lehet fiatalabb. A 16. század második feléből származó régészeti leletanyag már nem került elő az °37 területéről. Mindhárom épület megegyezik abban (függetlenül az °37 bejáratától), hogy azonos a tájolásuk. A tájolásnál itt elsősorban nem az égtájakat vesszük figyelembe, hanem a településen átvezető középkori utat. Mindhárom épületet az egykori főutcához igazodva építették. Ez az út a légifotók tanúsága alapján 40-70 méterre ENy-ra haladhatott a feltárt épületektől. Funkciójuk meghatározásánál két lehetséges válasz közül kell választanunk, azaz gazdasági vagy lakóépületek lehettek. Michnai Attila a késő középkori lakóépületeket vizsgálva megállapítja, hogy a 15. századtól kéthelyiségesnél kisebb házról alig van adat.

2s A most bemutatott egyhelyiséges 24 A feltárás területét 100x100 méteres alapterületű szelvényekre, ezeken belül 10x10 méteres négyzetekre osztottuk (Pusztai 1996, 36, 13. jegyzet). 25 Michnai 1981, 231. Természetesen ezekkel párhuzamosan az egyhelyiséges, sőt földbe mélyített épületek is megfigyelhetők még (példaként Wolf\9%5). A padló szintje három épületből kettő esetében a korabeli felszín szintje alatt 50-60 cm mélyen helyezkedett el. Ezek az épületek azonban már nem köthetők a korábbi időszakok félig vagy egészen a földbe mélyített épületeihez, hanem a 14. századtól általánosan elterjedtnek tekinthető, felszíni házakhoz kapcsolhatók. 13