A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

RÉMIÁS Tibor: Miskolc mezőváros 18. századi lakóinak jogi státusa és rétegződése (a Miskolc monográfia vonatkozó fejezetének tervezete)

fordult, hogy Miskolc városa coronale bonum lévén nem köteles királyi dézsmát adni. A kamara elnökének közbenjárásával a végeredmény nem sokban változott. A püspök a maga részéről 400, az egri káptalan részéről pedig 100, összesen 500 magyar (és nem rénes) forintban szabta meg a város dézsmabeli kötelezettségét, amit két hordó borral együtt hűségesen meg is kellett fizetniük. A 18. század közepéről ismerünk dézsmamentesítő okmányokat, melyeknek birtokában több évre a püspök mentessé tett bizonyos birtokrészeket a dézsma fizetése alól. Közülük a továbbiakban hármat emelnénk ki. 1753. november 2-án az egri püspök prefektusa mentességet ad Kemény István részére, aki Miskolc város határai között fekvő „Kőbánya nevű promontorium"-on azelőtt négy esztendővel „fogott fel egy darab erős cserjés gyöpöt szőlőnek". Az ország régi törvénye szerint 8 éven át mentesül az egri püspököt illető királyi dézsma megfizetése alól. Említett miskolci lakosunk azonban 12 évig kapott mentességet, hisz a 8 éves mentesség kezdete előtt 4 évvel már hozzáfogott a terület irtásához. Egy újabb, 1753. november 5-én kelt dézsmamentesítő okmányból tudjuk, hogy „A Miskolcz Város határjában lévő Kakáson" fekvő szőlő gazdája is 12 évre kapott dézsmaadás alóli mentességet. 0 is az okmány kézbevétele előtt már 4 évvel hamarabb „fogta fel" a kiválasztott szőlőterületet, mely annak előtte „törzsökös gyöp" volt.

53 1757. november 3-án öreg Varga István miskolci lakos kapott dézsmamentesítő levelet az egri püspöktől. Említett városlakónk Miskolc „határában lévő Öröm hegy nevű promontoriumon" ezelőtt néhány esztendővel fogott fel „egy már elpusztított és elpallagosodott szőllőt" és azt „plántálni és építeni" kezdte. A szőlő több más dézsmás szőlők mellett feküdt. Az egri püspöki prefektus megengedte Vargának, hogy „országunk régi törvény Szokása szerint" a szőlőt 8 esztendőn át minden dézsmafizetés nélkül szabadon bírhassa, építhesse és plántálhassa. Persze, az természetes volt, hogy a 8 év leteltével köteles volt megadni az egri püspöknek a „királyi dézsmát" minden szüretkor. A mentességet biztosító okmányért különben 2 forintot tartozott fizetni.

54 A nép vallásosságának és felekezeti megoszlásának legékesebben szóló bizonyítékai a templomok voltak. A század elején Borsod vármegye szerte ezek szomorú képet tártak elénk. Még a Rákóczi-felkelést megelőzően, 1700-ban Telekessy István egri püspök összeíratta Borsod vármegye templomait. Ezek legtöbbje akkor még fából épült vagy romokban heverő imaház volt. Miskolcnál a következő beírást találjuk. „Miskolc városának tágas temploma van, melyet a kálvinisták bírnak; egy puszta temploma hajdan a remete barátoké volt. A katholikusok jelenleg magánházakban gyűlnek össze istentiszteletre. A város közelében látható a tapolcai Szent Péter monostor és templom romjai."

55 A háborús veszedelmek elmúltával a vármegye településein is a lakosság első dolga volt, hogy falujában, mezővárosában Isten házát felépítse. A 18. század az a korszak, amely a templomépítéseknek kedvezett. Jóformán az egész századon át tartott, amely Miskolc esetében is igazolódni látszik. Az Egerben székelő főpapok törekvése az volt, hogy Borsod vármegyében is a katolikus vallás minél több hívőre tegyen szert. Ennek érdekében igyekeztek mindent megtenni, az új templomok felépítésében mutatkozó eredményeket felmutatni. Miskolcon ennek első megnyilvánulása a mindszenti templom és plébánia század eleji felépítése. 53 Hm. L. Egri Érseki Gazdasági Levéltár 775. számú raktári kötege vagy HOM HTD 71.10.27. 54 Hm. L. Egri Érseki Gazdasági Levéltár 775. számú raktári kötege vagy HOM HTD 71.10.40. 55 Bm. L. Borovszky-hagyaték, számozatlan iratok csomója, Tóth Péter által kigépelt kézirat 66. 121