A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

RÉMIÁS Tibor: Miskolc mezőváros 18. századi lakóinak jogi státusa és rétegződése (a Miskolc monográfia vonatkozó fejezetének tervezete)

A 17. század legvégén az összeíró szerint „N°5. Possessionatusok vadnak Miskolcz városában". Úgymint Dőry András, Szepessy Pál, Kecskeméti István, Szepessy István és Bük László uramék. 4 olyan curialistája van a városnak, akik puszta cúriákat bírnak. 29-en vannak az olyan curialisták, akiknek van birtokuk. Mindezek után az armalisták csoportosítása következik 9 féle osztályba. Vannak olyan armalista nemes emberek, akik egész házhelyet nem bírnak, hanem csak olyan puszta sessiojuk van, amelyik után lehetnek olyan földjeik, amelyekbe akár 4 köböl búzát is vethetnek. Ők 20-an vannak. 9 armalista családfőnek van puszta sessioja, amely után olyan föld tartozik, melybe félköböltől több nem vethető. Harmadrendben vannak olyan puszta sessio birtokosok, „kik után egy csöpp földek nincsenek". Ezek szám szerint 5-en vannak. Negyedszer azon becsületes armalista embereket veszik számba, kik sessio birtokosok, amelyek után lehetnek olyan földek, amelyekbe 4 köböl búza is elvethető. Ez a legnagyobb létszámú csoport, itt 129 armalista neve szerepel. A továbbiakban sor kerül annak az 53 személynek az összeírására, akiknek sessiobeli pertinenciájukba csak félköböl búza vethető. Itt a továbbiakban újfent sorra kerülnek azok az armalisták, akiknek van ugyan sessiojuk, de hozzá tartozó semmilyen földrészük nincsen. 42 fő az ilyen birtokos. Majd következnek azok az armalisták, akiknek az ég adta világon semminemű földjük nincsen. Ezek a csak címerlevelüket őrizgető nemesek Miskolc késő 17. századi nemesi társadalmában elég nagy számban vesznek részt. Ebben az összeírásban 79 családfő kapott helyet. Végezetül idézve az összeírót „ezek olyan armalisták, mint ez fellyeb valók, kik taxát adtának az Földes Úrnak", amiért cserében a földesúr taxás pusztáit használhatják. 20 ilyen eset fordul elő. Végül számba vette 33 házzal rendelkező, de semmi földtulajdont magukénak nem mondható armalistát. Summa summárum, ha a possessionátusokat és az 53 fő taxa fizetőt nem is számoljuk, akkor 370 armalista nemesi család név szerinti említését lapozhatjuk fel az összeírásból. Hogy ez arányaiban mit is jelent a város társadalmában, arra talán legjobb ha egy fél évszázaddal későbbi, majdhogynem azonos rendező elv szerint készült összeírással vetjük össze. Miskolc társadalma fél évszázaddal később is ugyanúgy tagozódott, mint a zálogbirtokosok idején. Jogi státus szerint nemesekre, szabadokra, jobbágyokra és zsellérekre oszlott. A számarány csak annyiban tolódott el, amennyiben a nemesek és szabadok száma még jobban felszaporodott. Leveles Erzsébet kutatásai szerint 1711-ben 243, 1744-ben 335, 1755-ben pedig 564 nemest írtak össze. Véleménye szerint a század első felében betelepülő, beköltöző előkelő nemesi családok is növelték. Közöttük voltak: a Vay, Almássy, Melczel, Máriássy, Szemere, Vadnay, Szathmáry-Király, Diószeghy, Ragályi, Szontagh, sankfalusi Steinicher család tagjai. Velük egy időben a libertinusok számát Leveles Erzsébet 1712-ben 118 főre, 1744-ben pedig 590-re teszi.

12 Az 1755. évi Grassalkovich-féle szerződés Miskolc társadalmából kiemelte a nemeseket. Mindenki mást, a lakosság másik részét pedig jobbágyi sorba süllyesztette le. Majd a jobbágyvárost szerződésében személyenkénti cenzusra kötelezte. Ebből kifolyólag a kamaraelnök jónak látta, hogy a város urbáriumához csatolja a miskolci nemesek conscriptioját.

13 Az 1755. évi specificatio 77 miskolci mágnást és birtokos nemest regisztrált. (Specificatio Dominorum Magnatum, et Nobilium in Oppido Miskolcz Fundos, ac alibi etiam jura possessionaria possidentium.) Nem haszontalan, ha a nemesség felső rétegét 12 Leveles E., 1929. 77. 13 MOLUC 81:6/2. 103