A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

RÉMIÁS Tibor: Miskolc mezőváros 18. századi lakóinak jogi státusa és rétegződése (a Miskolc monográfia vonatkozó fejezetének tervezete)

nya az összlakosságon belül csökkenést mutat. Még további erénye ezen utóbbi összeírásnak, hogy megjelöli az iparűző nemeseket is. A kutatónk által harmadikként megszólaltatott összeírásban, az 1726. éviben 194 jobbágy telken ülő taxás nemes conscribáltatott. Kellő forráskritika alkalmazása nélkül és gyakorta tapasztalva az összeírások pontatlanságát, arra a hibás következtetésre is juthatnánk - aminek nagyon kevés a valószínűsége -, hogy jelen esetben 31, de nem kizárt, hogy annál jóval több családdal növekedett egy év alatt a miskolci nemesség száma. Az ilyen arányú növekedés magyarázatához más forrásokkal történő egybevetés szükséges.

8 A fent közölteket igyekszünk jómagunk is alátámasztani két, a 18. sz. elejére vonatkozó újabb összeírás adatainak közzétételével. Vegyük elsőnek az 1696. évi országos összeírás meghökkentően szerény, három oldal terjedelmű Oppidum Miskolcz fejlécű lajstromát.

9 A helyi nemesség sokaságát megerősíteni rögtön az összeírás elején kívánó lajstrom így veszi kezdetét: „Ezen város lakói nagyobb részt curialistákból, armalistákból és inscriptionalistákból állnak, akik szabad telkeket bírnak, de vannak bizonyos cenzuális nemesek is a földesurak telkein, akik fizettek azért (resolverunt), hogy ezeket a telkeket lakhassák. Vannak libertinusok is a földesurak telkein is, de házaikon kívül semmiféle pertinenciájuk nincs." Tehát pusztán ezen utóbbi elemek kaptak helyet - a magunk részéről az országos összeírásról sokkal többet remélt - lajstromon. Az összeírás nem tudni miért, de két részre tagolódik. Elsőként egy colonus és 22 libertinus került föl, akik közül csak hatan bírnak 3 és 7 kapás közötti szőlő részekkel. Másodjára 5 nobiles censuales és a libertinusok közül újólag 18 fő került föl. Az ily kevés információt nyújtó országos összeírás azzal zárul, hogy a fent megjelölt miskolci családfők összesen 111 kapás szőlő tulajdonosai, akik 86 urna szőlőtermés részesei. Zárásként az öszszeíró megjegyzi, hogy a közölt listáján kívül sok városlakónak csak szőlőbirtoka van, akik 988 kapás szőlő birtokosai és ezek után 852 urna szőlőtermés részesei. Jelen esetben nem tudunk magyarázattal szolgálni a kevés libertinus összeírása miatt sem, de leginkább arra, hogy miért csak egyetlenegy jobbágy szerepel az összeíró listáján. Kevés reménnyel ugyan, de próbáljuk magunkat nyugtatni a diósgyőri koronauradalom 1772. évi összeírásával, amelyben szintén feltűnően kevés az a 7 3/8-ad sessiones, amit Oppidum Miskolc neve után feltüntetnek.

10 Ebben a dominalis összeírásban egyedül csak Miskolc az a 14 település közül, ahol nincsen sessionalista, csak 907 inquilines és 90 sub-inquilines. Miskolccal ellentétben a koronauradalom másik két mezővárosában, Mezőkövesden 209, Mezőkeresztesen pedig 130 sessiones található, amit Kövesd esetében 387, Keresztes esetében pedig 281 sessionalista bír. De ne példálózzunk nagy lélekszámú uradalmi mezővárosokkal, elég ha a közeli Bábony falut viszonyítjuk Miskolchoz, ahol dupla sessiones (14 1/4) található és rajta 32 sessionalista ül. Másodikként vizsgáljuk meg az összehasonlíthatatlanul alaposabb helyi sine dato összeírást. Az 1691 és 1697 közé datált conscriptio a possessionatusokat, a curialistákat, az armalistákat és a taxásokat veszi számba, elosztó elvként használva a sessiok után bírt vagy nem bírt szántóföldeket.

11 Itt kénytelenek vagyunk a logikai menetünket kissé megbontani, hisz az összeíró a vagyoni helyzet alapján írja össze a túlnyomórészt armalistákból álló nemességet. A lakosság vagyoni helyzetét pedig - ahogy már fentebb is szó volt róla - egy későbbi fejezetünkben tárgyaljuk bővebben. 8 Veres L., 1991. 134. 9 Bm. L. IV. 1501/b. Acta Pol. Mat. III. Fasc. I. N°70. 10 MOLUC 160:53. 11 Bm. L. IV. 1501/b. Acta Pol. Sine Dato. Armalista nemesek összeírása 1691-1697 közötti időszakból. 102