A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

PALÁDI – KOVÁCS Attila: A régi Torna vármegye és néprajzi jellege

reskedelmi kapcsolatot tartott fenn a gömöri, szepesi bányavárosokkal. Különösen Rozsnyó, Mecenzéf, Stósz és Szomolnok bányászaival, vasműves és céhes kézműiparos polgáraival. Rozsnyó magyarrá válását jórészt a tornai karsztfennsíkról (Szilice, Borzova, Jablonca) és a Csermosnya-völgyéből kiáramló migráció idézte elő a 16-17. század folyamán. Az etnikai kép némileg színeződött a 15. században keletkezett vlach telepek által. Áj-Falucska (Hacava) és Mindszent - akárcsak a gömöri Uhorna és Pacsa - eredetileg ruszin nyelvű pásztorai a 18. századra elszlovákosodtak. (Tóth-Szabó Pál 1903. 365.; Ernyey József 1904. 254.; Paládi-Kovács Attila 1973. 332.) A 16-17. század folyamán Torna vármegye több községe elnéptelenedett. 172021-ben mindössze 30 községet írtak össze benne. Ezek közül 22 volt színmagyar, s további 6 magyar többségű. A családnevek 95%-a magyar, 4,41%-a szlovák vagy ruszin, 0,55%-a német. {Takács Péter-Udvardi István 1989. 54.) A 18. század dereka táján aztán több régi faluhelyet újratelepítettek földesuraik. Itt kell megjegyezni, hogy a középkor nagy adománybirtokosait (pl. Bebek család) a 18. században új nagybirtokosok váltották fel (pl. Esterházy és Keglevich család). Közelebbről meg nem határozható időpontban, az 1730-40-es évek körül telepítették újra Bódvarákót, Derenket, Tornaszentandrást, Tornabarakonyt. (Molnár Endre szerk. 1935. 36., 135., 145., 220., 222.) Ezek lakosai kezdetben főként erdőmunkával, szén- és mészégetéssel foglalkoztak. Többségük Szepes megye szlovák-ruszin népfölöslegéből származott. 1773-ban Torna vármegye 42 községéből 27 volt magyar, 7 falut jeleztek magyar-szlovák kevert népességűnek. Volt még 1 magyar-német, 4 szlovák, 2 ruszin-szlovák és 1 lengyel-szlovák település. (Lexicon universorum Regni Hungáriáé locorum popolosorum ... anno Domini MDCCLXXIII. Bp., 1920.; Vö. Molnár Endre szerk. 1935. 36.) Ez a kép az egyesített Abaúj-Torna vármegye tornai járására érvényes, amelyhez hozzákapcsolták Kány, Perecse, Keresztéte, Jánok stb. csereháti falvakat is. A régi Torna megye Gömörhöz kapcsolt nyugati sávja a 18. században is színmagyar maradt. A természetes szaporodás és a telepítések eredményeként a megye népessége az 1720-21. évi alig négyezer főről (3816) a II. József nevéhez fűződő népszámlálásig (1787) csaknem négy és félszeresére nőtt (17 990 fő). Járványok - így az 1831. évi kolerajárvány - újabb pusztításai miatt a népesség száma időnként újra apadt, s újabb betelepítéseket vont maga után. Főként a 18-19. századi telepítések vezettek el a kontinuus népesség felülrétegződéséhez, etnikumok és felekezetek falun belüli együttéléséhez. Vegyes nemzetiségű településeken az új jövevények hamar átvették a régi magyar lakosság nyelvét és szokásait. Nemzetiségi többség esetén is megőrződött a régi magyar földrajzi nevek, a dűlőnevek túlnyomó többsége. 1819-ben Torna megye népességét 1 mezővárosban, 41 faluban és 12 pusztán élő 20 370 főben állapították meg. Magda Pál műve első kiadásban csupán annyit mond, hogy a magyarokon kívül szlovákok, ruszinok és „kevés Németek" élnek a megyében. Csupán az 1832. évi német nyelvű kiadásban közli, hogy 6 tornai faluban élnek ruszinok. (Magda Pál 1819. 391.; Magda Pál 1832. 359.) Ugyanakkor 32 helység népe magyar, négyben laknak szlovákok és egyben németek is. Fényes 1837-ben a megye etnikai és nyelvi megoszlásáról az alábbi számokat közli: magyar 27 084, orosz 1193, tót 350, zsidó 327. A megye 41 falujából 36 magyar, 2 orosz, 1 orosz-magyar és 2 magyar-tót. Ezeken kívül egy mezővárosról és 5 népes pusztáról tesz említést. (Fényes Elek 1837. III. 338.) Bódvarákó, Tornaszentandrás, Tornaszentjakab lakossága egy évszázad alatt teljesen elmagyarosodott. Tornabarakony csak a 19. század végén jutott el erre a pontra. (Paládi-Kovács Attila 1973. 340-351.) 199