A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

JÁVORSZKY Jenő: Adalékok Rimaszombat történetéhez (Közreadja: Eszenyi Miklós)

mentőszolgálat. Mindez a volt Törvényszék épületében kapott helyet, ami helyett Kerületi Bíróság nyílt Besztercebányán. Megemlíthetjük a 70-es években nyílt plázs-strandfürdőt a Városkert mögött, majd megépült a városi fedett uszoda és a műjégpálya is. A Közgazdasági-Kereskedelmi Középiskola is nyitott - saját igazgatásában - egy fedett uszodát, főleg az akkori igazgató, dr. Licsko Lóránt kitartó igyekezete folytán. Megnagyobbodott a Városkert, Amfiteátrum nyílt kultúrműsorokkal és filmvetítéssel. Viszont a régi, hangulatos városkerti vendéglőt lebontották, s nem épült fel a helyére tervezett „parkmotel". A „Jednota" szövetkezet viszont modern vendéglátó-komplexumot építtetett (hotel, kávéház, étterem, cukrászda, sztriptízbár). Húsz év alatt felépült a Városi Kultúrház is, melyben színházterem is található. A sportot illetően: a „Slovan" Klub égisze alatt labdarúgó- kézilabda- és jéghokicsapat működik, versenyzői közepes eredményeket érnek el. A városkert hármaspályán nyáron elég erős a teniszélet. A már említett sűrű vidéki és távolsági buszjárat mellett helyi buszközlekedés is indult, bekapcsolva ebbe a városhoz csatolt településeket (a két Pokorágy, Zeherje, Bakti, Mogim). A parkolóhely kevés, a Fő téri parkolót 1989-ben megszüntették, amikor sétálókörzetté nyilvánították a helyet. *** Elérkeztünk 1989-hez, az októberi „lágy forradalomhoz". E korszak értékelése nem témám, ez az utókor feladata lesz. Itt elbúcsúzom az Olvasóktól. Megpróbáltam ha vázlatosan is - átadni a város - több mint száz évet felölelő - történetét, szülőföldem eseménydúsán hányatott korszakát. Mind e „traumák" dacára Rimaszombat, ha másszerű konglomerátumban is, de él, fejlődik, s bízik egy jobb, derűsebb, nyugalmasabb korszakban, melyben minden lakosa - fajra, nemzetiségre, vallásra való tekintet nélkül megtalálja igazi otthonát, hazáját, egymást megbecsülve, tisztelve. Mert nem határok tologatásával kell békét teremteni a Kárpát-medence népeinek lelkében, hanem éppen hogy ezek lebontásával, egymás megértésével, közel kerülve egymáshoz. Mert csak ez az út vezet oda, ahová Közép-Kelet-Európa sokat szenvedett népei vágynak: a szabad, demokratikus Európába. 621