A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

KOVÁTS Tibor: A karosi honfoglalás kori temetők fémanyagának restaurálása

Szablya (Karos-Eperjesszög II. temető 11. sír) Pengéje enyhén ívelt, alul 17,5 cm hosszan fokéllel ellátott. Csónak alakú keresztvasának mindkét vége a penge felé hajlik és gömbben végződik. A keresztvas közepén gúla alakú kiemelkedés látható. Markolata az él felé hajlik, a markolatnyúlványhoz hozzározsdásodott a fa markolatlemez egy része, melyet hajdan bőrrel vontak be. A markolat elülső oldalán, a keresztvashoz közel egy öntött ezüst, karélyos veret látható, melynek közepéből hurkos fejű vas szegecs nyúlt ki, ez tartotta a csuklószíjat. A markolat él felé hajló oldalának közepén öntött ezüst gúla alakú, palmettamintás ujjtámasz látható. A markolatvéget ovális átmetszetű, ráhajlított ezüstlemezzel díszítették, melynek mintája végtelenbe szőhető palmettaháló, háttere aranyozott és körponcokkal ékesített. A hosszú használat során ovális végződése letöredezett. A hüvelyből csak a félkör alakú, öntött bronz függesztő fülek maradtak meg, melyeken ezüstlemez-borítás nyomai láthatók. Az archaikus fegyver egyedülálló a korszak régiségei között, előképei a Kazár Kaganátus népeinek hagyatékában találhatók. Miskolc, Herman Ottó Múzeum ltsz.: 94.11.1. Vas, öntött ezüst, poncolt ezüst. H.: 90,1 cm, keresztvas h.: 9,8 cm. Irodalom: Révész 1989. 43.; Révész 1991. 87-97. A laza, homokos talaj szerencsésen megőrizte a fent említett ötvöstárgyakat és viszonylag jó állapotban, jó állaggal kerültek a laboratóriumba. A földes, néhol meszes rárakódás eltávolítása után előkerült a fémfelszín zöldes (rézszulfátos) megjelenéssel. A tisztítást Na-hexametafoszfát 10%-os oldatával folytattam. Ekkor néhány helyen előbukkant az ezüst felszín is. A rézsók az ezüst ötvözetéből váltak ki, és lerakódtak a felszínen. Ez adta a tárgy zöldes bronzos megjelenését. A tisztítást a továbbiakban komplexonnal folytattam. A kezelés során a rézsók eltávolítását követően az alapfém megjelenése vált megfigyelhetővé. Először az aranyozott fémfelszín jött elő, majd a kezelés többszöri megismétlésével lassan megtisztult a tárgy egész felülete. - A kémiai tisztítást közben egy-egy mechanikai lepucolás is követte, puha szőrű kefével, ecsettel. Az aranyozás jó minőségű tűziaranyozás volt. Felülete viszonylag pórusmentes, és így a korrózió nem hatolt alá, illetve a tisztítás során nem vált le. Az ezüst véreteket a továbbiakban Argentol 10% oldatával kezeltem, majd közömbösítettem, végül többször váltott desztillált vizes öblítés után megszárítottam. Szárítás után a fémeket PVA 5%-os oldatával védtem le. A tarsolylemezt a veretek próbatisztítása után kezeltem, mert felszínén hasonló zöldes korróziótermékeket tapasztaltam. Szintén 10%-os Na-hexametafoszfáttal kezdtem a tisztítást, majd 10%-os komplexonnal folytattam. A kémiai tisztítás közben természetesen mechanikusan is tisztogattam a felületet. A tisztítási folyamatokat állandó aktív felügyelet mellett végeztem, mert e kémiai folyamatok magukra hagyva károkat is okozhattak volna a vékony ezüstfelületen. A tarsolylemez öblítésénél, közömbösítésénél ultrahangos tisztítást alkalmaztam, a két összeszegecselt lemez belső oldalainak kitisztítására. A tarsolylemezt hátulról egy gyengébb minőségű, magasabb réztartalmú lemezzel erősítették meg. Ez az idők folyamán több helyen szitaszerűen átkorrodálódott. Szárítás után a felületét szintén PVA 5%-os oldatával védtem le. A tárgy az elmúlt időkben több kiállításon is részt vett, állapota kifogástalan. Kloridos gócok nem jelentkeztek, felületén enyhe oxidáció következett be. Kérésre (a most készülő millenniumi kiállításra) újból tisztítottam. A műanyag védőréteget eltávolítottam, majd ismét Argentol 1%-os oldatával a felület fényét visszaadtam. A közömbösítés után a szárítás, illetve a fent leírt védőbevonat felhordása következett. A hajfonatkorongok mitikus állatokkal díszítettek, poncolt, aranyozott ezüstlemezből készültek. Fekvésük alapján egyértelműen rekonstruálhatták viseleti módjukat, a varkocsba font szalagról csüngtek alá... Párhuzamaik kísérőleleteik alapján e hajfonatkorongt-ípus használatát a X. század második harmadára keltezhetjük. Az egyik korong éle begörbült és repedezett volt korabeli sérülés következtében. Ezt a tisztítás előtt aláe699