A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

VISZÓCZKY Ilona: Az aprófalvak mint néprajzi problematika

részleteit emeltem ki elsősorban, amelyek érintkeznek az életmód és a lakáskultúra kérdéskörével.

6 A mai Magyarországon a Dunántúl - a Mezőföldet leszámítva - és az Északiközéphegység vidéke aprófalvas területek. Az 1970-es években ez kb. 1600 települést (az összes hazai településnek több mint fele) jelentett mintegy 800 ezer lakossal.

7 A dombés hegyvidéki falvak életmódja, gazdálkodásuk jellege alapvetően más volt, mint az alföldi falutelepüléseké, s az előzőek esetében fokozottan mutatkozott meg az ellentmondás a hagyományos településszerkezet és a második világháborút követő évtizedek gazdasági életének új típusú térszerkezete között. A gyenge megtartóképesség, a termelés és az életmód korszerűsége közötti ellentmondás, az életkörülmények modernizálásának megakadása az időszakosan távolban vállalt munka (ingázás) és az elnéptelenedés formájábanjelent meg. 1980-ban a naponta ingázók száma a teljes kereső népességnek kb. 20%át tette ki: több mint 1 millió fő utazott naponta távolabbi munkahelyére.

8 A vizsgált terület lakosságának gyarapodása döntően a helyi mezőgazdaság népességeltartó képességétől, annak változásaitól függött. A domb- és hegyvidék, így a Cserehát korábban sem tudta ellátni az ott élő népességet, amit részben a máshol vállalt munka, részben pedig a nagymérvű kivándorlás lazított fel. Mindez nem csupán magyarországi jelenség, hiszen a mezőgazdaságban lezajló „ipari forradalom" NyugatEurópában és a tengeren túl is a mezőgazdaságból élők számának csökkenését és a falusiak elvándorlását eredményezte. A mezőgazdálkodás átalakulása másutt is differenciálta a településállományt: egy részüknél a hanyatlás, más részüknél a városiasodás következett be. Amíg azonban Nyugat-Európa nagy részén a 2000 lakosnál alig népesebb helységek szinte városias települések, addig nálunk a gyenge adottságú vidékek falvai méltatlan hátrányokat jelentettek megmaradó népességük, társadalmuk számára.

9 Az elvándorlás, a népességcsökkenés okai között a gazdasági folyamatokkal csak részben összefüggő, s azon kívüli okok is szerepet játszottak, amelyek - közvetlenül vagy közvetve - befolyásolták a falusi közösségek műveltségének arculatát, változását is. Az erőszakos kollektivizálás hatása, a mezőgazdaságon kívüli munkahelyek hiánya, az elmaradottabb életkörülmények ugyanúgy szerepet kaptak falvaink mai arculatának kialakításában, mint a közigazgatás körzetesítése, az iskolák összevonása, a „paraszti önigazgatás" megszüntetése. Az elöregedő, önkormányzat nélküli, iskoláját, orvosát, gyakran papját vesztett települések nemcsak az ottélők társadalmi hátrányait konzerválták, hanem megbontották a generációk közötti kulturális átadás és átvétel hagyományos formáit is. Ezen falvak gazdaságában, a népesség korösszetételében, a műveltség egész állapotában sajátos „csonka" struktúrák alakultak ki. A gazdasági hátrányok a tárgyi ellátottságban rétegeztek egymásra jellegzetes formációkat, a szellemi műveltségben pedig ugyancsak sajátos, olykor alig kielemezhető folyamatok zajlottak le.

10 A csereháti falvak, s a vizsgált Tornabarakony szempontjából mindez azért lényeges, mert a regionális kutatások nagyon egyértelmű egyezést mutattak ki az aprófalvas és az elmaradott területek között, aminek a hatása nem hagyható figyelmen kívül, ha az anyagi kultúra, a tárgyi ellátottság, illetve annak egyes részletei kerülnek néprajzi vizsgá6 Vö.: Bernát Tivadar 1985. 27-34. Gulyás Mihály 1982. 3-4. írásához Nagy Béla, Tüskés Tibor, Lázár István, Hatvani Dániel, Süli Zakar István, Vági Gábor, Varga Csaba, Magyar József, Bartha Gábor, Kulcsár Attila és Kelemen Gábor „szóltak" hozzá a Napjaink című, Miskolcon megjelenő irodalmi folyóirat 1985. évfolyamának június-októberi számaiban. Lsd. még ehhez kapcsolódva: Varga Dávid 1982. 28-33. 7 Enyedi György 1980. 22.; Enyedi György 1985. 3. 8 Enyedi György 1980. 43., 59. 9 Enyedi György 1980. 32; Enyedi György 1985. 3.; Süli-Zakar István 1982. 7. 10 Gulyás Mihály 1982. 4.; Enyedi György 1980. 40; Süli-Zakar István 1987. 41-47. 684