A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

BARSI Ernő: Táplálkozás a bükkaljai Sály községben a hagyományos gazdálkodás idején

család részire nem főztek tejbekását. Tejbegríz még tejberizs helyett csak gombótát (késsel apróra vágott gyúrt tésztát) főztek a tejbe" - mondja Sályi Józsefné. c) Tojás Tojás tulajdonképpen minden háznál volt, mert tyúkokat tartottak. A táplálkozásban azonban mégsem volt jelentős szerepe, mert ezt is inkább eladták, pénzzé tették. A boltokban pénz helyett is elfogadták. így, ha valamire szüksége volt a háziasszonynak a boltból, vette a tojást és ment vásárolni vele. Még a második világháború után, a hatvanas években is lehetett a sályi boltban tojással fizetni. Csak néha fogyasztottak lágy tojást, ritkán rántottát. Kemény tojást húsvétkor ettek a sonkával. „Ilyenkor a sonka mellé kemény tojást főztünk - mondja Kovács Károlyné Horváth Irén (1923.) - Még fasírtba is szoktunk tojást tenni. A húst ledaráljuk (nyersen). Akkor zsemlyét reszelünk és szárazon hozzá keverjük. Teszünk bele tojást, amennyit kíván, sót, borsot, paprikát, kevés fokhagymát. Összekeverjük. Mégízleljük, hogy kéll-é bele még só vagy bors? Akkor gömbölyűre formáljuk a fasírtokat és zsírba kisütjük. Ha azt akarjuk, hogy szép sima légyén, akkor a tetejit tojással mégkenjük és úgy tesszük a zsírba." Keményre főtt tojás került a savanyú kompri (krumplifőzelék) tetejére is feltétnek. Horváth Jánosné Fekete Zsuzsanna (1904) így készítette: „Vízbe hajasán mégfőztük a komprit. Egy másik tálba kolbászt téttünk, vizet tőtöttünk rá és mégfőztük. A mégfőtt komprit a héjától mégtisztítottuk, karikára vágtuk és a kolbászos vízbe tettük. Aztán jó zsíros rántást csináltunk. Hagymát is vágtunk bele, meg piros paprikát téttünk hozzá. A rántást összefőztük a kolbászos kompris lével, aztán égy kis ectét (ecetet) téttünk bele. Nyárba', ha nincs kolbász, égy pohár tejfélt sütünk bele a rántásba és úgy tesszük a komprira. Ilyenkor mégadjuk a só-ézit, mert nincs benne kolbász, amitül sós légyén. A tetejire még keménytojást teszünk." Még a lecsó készítéséhez használtak tojást, s a levesbe is engedtek, hogy tartalmasabb legyen. De csak felvert tojást engedtek a rántott levesbe, hogy egyenletesen oszoljon el benne. Lecsót télen is, nyáron is készítettek. „Reggelire szoktuk csinálni - mondja Horváth Jánosné. - Télén mégsütjük a szalonnát, kolbászt vágunk rá karikára, azt is mégsütjük és úgy ütünk rá tojást. Nyáron vágunk bele hagymát karikára, ződpaprikát még paradicsomot. Mikor mégpuhul, tojást ütünk rá." d) Zöldségfélék felhasználása Zöldségfélék közül inkább sárgarépát meg petrezselymet termeltek (ezt gyükernek nevezték) és zellert. Főleg levesek ízesítésére használták. A sárgarépából főzeléket is főztek. A borsót és babot zölden is főzték. Sóskát a rétről szedtek, mert az ott vadon termett, de a húszas évek óta a kertekben is egyre gyakoribb. Vadon termett a torma is. Ma majd minden kertben található. Hagymát bőségesen termeltek. A spenót szinte teljesen hiányzik a sályiak táplálkozásából. Még gyerekeknek sem főzik. A zöldpaprika és a paradicsom az uradalmon keresztül terjedt el a faluban. Annak volt kertészete. A paprikafajtákból a század elején csak a hosszú, erős paprikát termelték, s fogyasztották nyersen is meg főzéshez is használták. Csak a két világháború között kezdett elterjedni a húsos, nem csípős paprika, melyet pukkadt paprikának neveztek. Rendkívül nagy keletje van különösen nyáron az uborkának, melyet itt iborka névvel illetnek. Fogyasztják nyersen, megsózva, főként uborkasalátának, kovászos uborkának, s télire ecetesen teszik el. A retek újabban terjed. 653