A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

GALUSKA Imre: Vázlatok a Harangod-vidék református egyháztörténetéhez

Lelkészeink nemcsak az Ige fegyverét forgatták. Két harangodi prédikátorról tudok, aki kivette részét a 48-as szabadságharcból is. Bodolai József, ki 1905-ben lett haláláig volt kesznyéteni lelkipásztor, a Szepesi Légió parancsnoka volt; Futó Sámuel, az abaúji esperes fia, aki utóbb szintén bocsi pap lett, a vörössipkások századosaként harcolt; a Gesztelyben 1854-1885 közt tanítóskodó Pálóczy József mint főhadnagy. A hagyomány szerint a bocsi lelkészen baráti társaságban sokszor tréfálkoztak azzal, hogy bujdosásában a nánási nádasok közt mikor lóhúson tengődtek, egyszer a rághatatlan rész jutott neki belőle. Más hagyomány is szól róla. Egy cigány, akitől ha kérdezték, hova mégy vagy hova jártál, Puci, ezt válaszolta: Futó Samunál vendégségbe. Nevették, nem hitték, pedig igaz volt. A cigány ugyanis megmentette az életét. Eltört a kardja, csak a csonkja maradt a kezében, ámde a cigány az ellenség lesújtó kardját felütötte. Szállás és terített asztal várta ezért papcimborájánál mindéltig. Futó Sámuellel csonka kardját is koporsóba tették. Ott van a sírja a bocsi templomkerítésben azonos nevű apjáéval egyvégtében, kivételesen, mert már régesrég nem temetkeztek a templom mellé. Mindkettő hamvait egy-egy fejfa, azazhogy obeliszk alakú egyszerű sírkő jelöli a déli oldalon. Bocs iskolatörténetének is van egy érdekessége. A múlt évszázadnak kivált még az első felében a tanítók egy részét a Vl-osztályos gimnáziumi végzettséggel, deák képesítéssel alkalmazták. Más részük viszont lelkésznek készülő, teológiát végzett ifjúként 3 évre ment ki iskolatanítónak. A tanítóság így egyik lépcsőfoka volt a lelkipásztorságnak. Főként a jobb jövedelmet nyújtó eklézsiákba mentek ki academica promotioként a végzett hittanhallgatók, mint akadémikus rektorok, akik tanítóságuk jövedelméből külországra készültek tudományuk öregbítésére. Nos, Bőcsön a pataki tanítóképzés megindulása után még majd harminc év múlva is három éves rektorok tanítanak. „A fiúk tanítója Varga Károly (három éves rektor) hittanhallgató a sárospataki főiskolából." A Borsod megyei tanfelügyelő ámul: „Csodálatos, hogy az elavult intézmény még ma is fennáll ott" - és megírja 1885-ben megjelent könyvében.

49 Egy újabb bocsi tanítóról, Szilágyi Benőről szóláshasonlat maradt fenn: „Beosztással van, mint a bocsi tanító." A Mikszáthnál is megtalálható vagy egyenesen tőle vett anekdotával baráti körökben tréfálkoztak vele, hogy szőlője termését az új szüretig egyenletesen beosztva, a hordókra ráirkálta a hónapok nevét, de „márciusba mán júniusba járt". Szólás maradt fenn a hernádkaki iskolatanítóról is: „Kihúzta hegyesre, mint a belegrádi rektor a búcsúztatót." Belegrád Kak Hernádon túli részének a neve. (Figyelemre méltó, hogy ez a neve BelsőBöcsön is egy falurésznek, sőt Miskolcon is ez volt valaha egy szigetnek a mai Ady-híd táján.) A tanítók sok gazdálkodási ismeretet, szabályt is tanítottak. Volt, aki a mai praxist megelőzve a kukorica sűrű tőtávolságát ajánlotta: „Ahány tű, annyi csű." Igen ám, de ezt úgy idézik fel, mint amely célját tévesztette, mert annak az „egyszeri" tanító uramnak, bár csője sok lett, de tengerije annál kevesebb. Egy versecskét a kesznyéteniek hagyománya a tanító részére élelemadományt gyűjtő és az iskolába toborzó Gergelyjáráshoz köt. Bocskorba kell keresni, Csizmába kell kőteni, Elíg éntüllem ennyi. Az utolsó sor arra utal, hogy e rigmust a legkisebbek közül szokták volt mondani. Az Arany Ábécének nevezett erkölcsi szabálygyűjteményen kívül ilyen regulákat is oktattak nagyapáinknak: 49 Ballagi Károly: Adalékok Borsod megye népiskoláinak történetéhez. Miskolc 636