A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

SZEMÁN Attila: A legrégibb selmecbányai pecsét bányászszerszám-ábrázolásairól

if i-» ÍV"" fc.ö :"!*•': MK >»• *>> 72. tó/?. Csehországi bányászsírkő hegyes kapa használtatik. ... A hegyes kapa (Spitzkratze) lapja szívalakú."

23 „Az érczbányászatnál a takarító munka, vagy mint utómunka, vagy az ércztömegek fölé rakódott lazább föld- és homokrétegek eltávolítását czélzó élőmunka, vagy mint a torlatok érczes tömegei jövesztésének segítő munkája szerepel."

24 Mint a bányászati munka e késői, de még az élő hagyományokon alapuló, kiváló leírása is rámutat, ugyanolyan fontos és nélkülözhetetlen munkafolyamatról van tehát szó, mint amilyen maga az ércfejtés, az ék-kalapács munka. Eszközei, s köztük a hegyes kapa, ugyanúgy speciális bányászszerszámok, mint az ék és a kalapács. Fontosságának megfelelően a bányászkapa ábrázolására nem az egyedüli példa a Selmecbányái címer. A XV. század elejéről Csehországból ismerünk egy érdekes bányászsírkövet, melyen egyik oldalon két nyél nélküli bányászék és kalapács, másik oldalán pedig egy nyél nélküli kapa látható (12. kép).

25 Természetesen megintcsak az ún. hegyeskapa típusa! Magyarországi példa a hibbei XIV. századi pecsét, melyen egy csákány és egy kapa látható (8. kép). Mindkét szerszám megfelel az 1275-ös Selmecbányái pecséten ábrázoltaknak. S hogy ne lehessenek időbeli kétségei senkinek, utalok a csehországi Nemecky Brod már hivatkozott, 1269-ből származó pecsétjére is (7. kép), melyen ott található az ábrázolt négy bányászeszköz között a hegyeskapa, a Kratze is. Mint azt már említettem, munkámban inkább meggyőzni akarok, mintsem vitatkozni Gavallér itt-ott kissé éles fogalmazású, sőt esetenként szellemes megállapításaival. Ezért általában pozitív tartalommal közlöm saját megállapításaimat és nem negatív tartalmú cáfolatokkal dolgozom. A kapával kapcsolatosan röviden mégis ki kell térnem erre. A bányászok „emberi tartását, szakmai büszkeségét" emlegető érv, ami ellent kellene mondjon a kapa ábrázolásának, mivel „annak fő funkciója a földművelésnél van", tipikus példája annak, amikor valaki későbbi, sőt majdnemhogy jelenkori érzelmi viszonyulásokat a régmúltba vetít vissza. Mint régész megszoktam, hogy a régmúlt idők vonatkozásában elsősorban a tárgyi anyagból induljak ki - melyek már létükkel is a bizonyosságot képviselik -, és az efféle eszmei következtetéseket csak akkor alkalmazom, ha az ténylegesen bizonyítható. Ami a bányászok szakmai öntudatának konkrét munkaeszközöket elfogadó vagy elutasító mivoltát illeti, annak megállapítása a XIII. századot tekintve, úgy gondolom, elég bonyolult és nehéz feladat lenne. A biztos tárgyi anyagból ilyen semmi esetre sem következik. A háromszögletű „alakzat" címerpajzsként 23 Litschauer Lajos: Bányamíveléstan II. Selmeczbányán, 1890-91. 901-904. 24 Litschauer Lajos: Bányászati munkálatok. A magyar bányász-felőr kézi könyvtára VII. köt. Selmeczbánya, 1900. 23. 25 Húsa, V.-Petran, J.Subtová A. i.m. 34. 594