A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

SZINYEI Merse Anna: Szinyei Merse Pál és az európai festészet rokon törekvései

Mindez azonban kezdetben csak néhány jelentős művészegyéniséget érintett, az új látásmód természetesen sehol sem tudott egy csapásra győzedelmeskedni. A kiállításokat még a század hatvanas, hetvenes éveiben is az akadémiában gyökerező, hatásvadászó történeti és zsánerképek áradata uralta egész Európában. A hivatalos bemutatókra alig-alig kerülhetett be olyan alkotás, mely hátat fordított a konvenciónak. Legkorábban az angolok fogadták elnézően, sőt elismerően az új törekvéseket: a század elején Turner és Constable atmoszférafestése ott lassanként éppúgy elfogadottá vált, mint valamivel később a preraffaeliták újszerű téma- és stílusvilága. Később az ún. „Glasgow Boys" nevű csoport tevékenysége érdekes számunkra.

3 Franciaországban a barbizoni mesterek friss táj szemlélete és Courbet nyers realizmusa olyan alapot adott a későbbi impresszionista nemzedék elindulásához, mellyel semmilyen más ország nem dicsekedhetett.

4 Az utóbbiaknak a Sálon kiállításaira való betörése azonban csak jóval később következett be. Hiába volt Párizs még sokáig a művészet fővárosa, az uralkodó körök ízlését kiszolgáló akadémia ott is féltékenyen őrizte hadállásait. Európa más részein is történtek olyan kezdeményezések, melyek jelentős mértékben előrevitték a művészeti gondolkodást. Hollandiában a hágai iskola művészeit

5 saját nemzeti hagyományaik és barbizoni kirándulásaik tapasztalatai vezették el a realisztikus atmoszféra-festéshez, majd a színesebb plein airhez. Az ún. amszterdami impresszionisták, különösen a pointillistává lett Toorop - akárcsak a belga luministák - még közelebb álltak a franciákhoz. Belgiumban egész csapat festő állt csatasorba a művészi látás modernizálásáért. Változatos törekvéseik végül sajátos neoimpresszionizmusba, majd fauvizmusba torkollottak.

6 Olaszországban a foltfestő „macchiaioli"-k (G. Fattori, T. Signorini, S. Lega, valamint a Párizsba költözött De Nittis) hoztak teljesen új eredményeket a napsütésben izzó tájban élő ember nagyvonalú előadásában. Majd kialakult a sajátos olasz divizionizmus. A spanyolok még tarkább, cigányosabb képeket festettek. A kisebb országok sem függetleníthették magukat az optikai, színtani felfedezések festészeti alkalmazásától: a kis Svájc F. Buchser korai plein air-képeivel, Ausztria főként F. G. Waldmüller napos, ám még a biedermeierben gyökerező jeleneteivel, majd A. Pettenkofen, Tina Blau és társaik plein air táj- és életképeikkel, végül az osztrák „Stimmungsimpressionismus" képviselői az általános probléma helyi megoldásait adták.

7 Német területeken és a közép-, illetve kelet-európai országokban még váratott magára egy ideig az új látásmód elterjedése. Berlinben A. Menzel ragyogó preimpresszionizmusa teljességgel elszigetelt maradt, hiszen ilyen jellegű vázlatai csupán a századfordulón kezdtek ismertté válni. Frankfurtban a rövid ideig ott élő Courbet példája, Weimarban pedig a néhány évig ott tanító Böcklin hatása vált jelentőssé. 3 Vö. The Glasgow-Boys 1880-1900. The Scottish Árts Council, Edinburgh 1971.; valamint Ch. Heilmann: Zur Stellung der Glasgow-Boys und ihre Beziehung zur Haager Schule, in: Die Haager Schule in München. Neue Pinakothek, München 1989. 413—418. 4 Vö. Impressionnisme. Les origines 1859-1869. (kat. szerk. H. Loyrette - G. Tinterow). Grand Palais, Paris - The Metropolitan Museum of Art, New York 1994/95. 5 Lásd G. Sillevis publikációit, különösen a 3. jegyzetben említett katalógusban. 6 Vö. S. Goyens de Heusch katalógusát: L'impressionnisme et le Fauvisme en Belgique. Musée d'Ixelles, Bruxelles 1990. 7 A legtöbb ország rokontörekvéseivel foglalkozik - időnként kissé összemosva a különféle tendenciákat - N. Broude: Impressionism. New York 1990.; valamint /. F. Walther (szerk.): Impressionismus 1860-1920. I—II. Köln 1993. Sajnos mindkét nagyszabású feldolgozás igen mostohán bánt el a közép- és a kelet-európai rokonfelfogású festőkkel. Egyébként jelen előadás sem tehet egyebet e kis terjedelemben, mint csupán felvillanthat valamit az óriási anyagból. 568