A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

VIDA Gabriella: Néprajzi ásatás kerámiái Mezőcsáton

NÉPRAJZI ÁSATÁS KERÁMIÁI MEZŐCSÁTON VIDA GABRIELLA Régészeti módszer alkalmazása a kerámiatörténet-kutatásban kikerülhetetlen, mivel a felmerülő kérdések többségére sem a recens, helyszíni adatgyűjtés, sem az írott források egyébként elengedhetetlen felkutatása révén nem lehet kielégítő feleletet adni. Mezőcsáton, ahol az utolsó fazekas mester 1927-ben meghalt, recens anyagot gyűjteni Kresz Mária már az 1960-as években sem sokat tudott, ma pedig kerámia témában gyakorlatilag lehetetlen. A csati fazekasság kutatásában a miskolci fazekas céh iratanyagának átnézése után, azt anyakönyvi vizsgálatokkal kiegészítve Domanovszky György és Kresz Mária

1 jártak elöl, legutóbb - aprólékos kereséssel és grafológiai módszerek segítségével - Füvessy Anikó

2 tudott lényeges eredményeket elérni. A csati fazekasság fokozatosan tisztuló történetében továbbra is homályba vész a kezdet: mikortól beszélhetünk helyi kerámiaművességről? Tisztázatlan volt továbbá a termékskála egésze, hiszen jószerint csak díszedények maradtak ránk, s kérdéses volt még a csati készítésű használati edények jellege és színvonala. A napon megszikkasztott, díszített agyagedényeket egymásra helyezve rakták az égetőkemencébe, és ha ez rosszul sikerült, vagy egyenlőtlenül oszlott el a kemencében a hő, akkor sok megrepedt, összetört közülük. Ezek a törmelékek fontosak voltak az égetésnél, mert az edények berakása után ezekkel tömték be a kemence réseit, fedték le azt. Amikor aztán már annyi törmelék hányódott az égető körül, amennyi nehezítette a munkát, összesöpörték, valahol a kertben ástak egy gödröt és oda temették. Munkánk során tehát az első égetéskor megsérült, tönkrement, de már megfestett, díszített edények töredékeit tartalmazó ún. selejtgödröket keressük az elhalt fazekasok portáin, ill. a feltételezett udvarok helyén és környékén. Az így elásott törmelékek révén megtudjuk, hogy melyek voltak a különböző műhelyek, fazekascsaládok díszítő motívumai, az alkalmazott színek. Milyen használati edényeket készítettek, milyenek voltak azok, miben egyeztek meg és miben különböztek a már megismert díszedényektől. 1991 óta végez a Herman Ottó Múzeum Mezőcsáton néprajzi ásatást, kezdetben Dr. Wolf Mária középkoros régész aktív közreműködésével. A munka módszertani kérdéseket is felvetett, ezekről azonban már egy más helyen szóltunk.

3 Domanovszky György 1953-ban ezt írta a Mezőcsáti kerámia című művében: „Ha az olvasó végignézi a képeken bemutatott és a szövegben leírt emlékanyagot, akkor az az érzése támadhat, hogy Mezőcsáton a fazekasok csak művészi igényű díszedényeket készítettek, vagy legalábbis zömmel azt. ... A 19. század paraszttársadalma nem rendezkedhetett be arra, hogy pénzét díszedényekbe fektesse. Rendelt és vásárolt ilyet is, de a mindennapi élet használati edényeket, lábasokat, fazekakat, szilkéket, bödönöket, kö1 Domanovszky Gy. 1953.; Kresz M. 1961., 1969., 1991. 2 Füvessy A. 1995. 3 Vida G. 1994. 467