A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

DOBROSSY István: Miskolc infrastruktúrájának modernizálása és a „Speyer” bankkölcsön felhasználása (1925-1950)

összege200 000 pengő volt (az egyik iskola, a másik lakásépítés kapcsán az Országos Népiskolai Alaptól, másrészt a Pénzintézeti Központtól származott).

18 A három dollárkölcsön után évente 993 275 pengő annuitást kellett fizetnie a városnak, amelynek kb. 80%-át, 557 795 pengőt tudott biztosítani az éves kereseti és forgalmi adóbevételekből. A maradó 20%-ot a belépő új objektumok (tüzérlaktanya, Korona-szálló) bérleti díjaiból kívánták finanszírozni, a költségvetésben sem meggyőzőnek tűnő módon. Az elkészült „törlesztési terv" szerint féléves 19 100 dolláros törlesztéssel az utolsó tőkemaradvány kifizetésére 1953. július elsejéig kellett, hogy sor kerüljön. A város tehát teljes vagyonát lekötötte, jelzáloggal terheltté tette eddig az időpontig. IV. A SPEYER-KÖLCSÖNÖK FELHASZNÁLÁSA, MISKOLCI BERUHÁZÁSOK 1. Járványkórház és Fertőtlenítő Intézet Az első járványkórház 1888-ban kezdte meg működését Miskolcon. Ez a Szent István nevét viselő intézmény négy kórteremben 28 ággyal rendelkezett, s a Zrínyi u. mai 10. sz. telkével azonosítható helyen állt. Továbbépítését az akkori Kont-BocskayMartinovics-Zrínyi utcák által határolt tömbben tervezték, de a környezetben lakók tiltakozása miatt erről a város vezetése lemondott. 1919-ben az intézmény megszűnt, s kitelepítették a Zsolcai kapu Szinva melletti területére, ahol korábban az első világháborús barakk-járványkórház működött.

19 Két egykori katonai barakkot alakítottak át úgy, hogy 16 kórtermet állítottak fel, összesen 200 ággyal. A későbbi továbbfejlesztés lehetőségei itt adottak voltak, hiszen a háború évei alatt több ezer ember ápolására tették alkalmassá. A város a perifériára telepítést kényszermegoldásnak tekintette, Szabó Ármin tiszti főorvos tervei szerint egy járványintézetnek, mint államilag dotált közkórháznak a Szentpéteri kapuban, az akkor már tervezett új köztemető szomszédságában lehet a végleges elhelyezése.

20 S mert a temető kijelölésében nem tudtak dönteni, a fertőző betegségek, főleg pedig a nyomortelepek (Danyi-völgy, Vay úti barakk-telep a Tetemváron) által is szült tüdőbaj terjedése miatt az intézmény megépítése nem volt késleltethető, a Speyer-kölcsön felhasználásánál a fontos beruházások közé került. Az új járvány kórházra a kölcsönből annyit terveztek, mint a Halickán 3 db emeletes bérház felépítésére, illetve költségeire, tehát 255 200 pengőt

21

. A tervek két év alatt valósultak meg, az új intézményt 1928-ban adták át, s Báthory István tervezte. A korabeli híradások szerint hasonló jellegű közintézmény csak Székesfehérváron volt, de kevesebb ággyal, férőhellyel rendelkezett.

22 Henszelmann Aladár írta az átadásról, hogy „az új fertőtlenítő intézet mint egy egész kis városrész, vörös tetejű pavilonjaival, kertektől övezetten az Erzsébet kórház mögött terül el. A pesti útra kiugró vadonatúj, szemnek kellemes ház, sőt utcacsoportja egyben egészségügyi ékessége az új Miskolcnak, a leendő mintavárosnak. Az Alföld és Felvidék határán missziót fog teljesíteni.

23 Az orvosi mentalitás és tervezés tehát nem a temető, hanem a már jól kiépült Erzsébet kórház részeként valósította meg a járványintézetet. A Farkas Jenő-Csabai kapuBottyán János és Semmelweis Ignác utcák által határolt hatalmas, 28 hold területen 18 B.-A.-Z. m.Lt. IV.1903/a. 20. köt. 75. kgy./1928. 105-117. 19 Reggeli Hírlap, 1919. október 7. 20 B.-A.-Z. m.Lt. IV.1910. 321/1940. 21 B.-A.-Z. m.Lt. IV.1903/a. 19. köt. 45. kgy./1927. 50. 22 Henszelmann A., 1928. augusztus 19. 23 Henszelmann A., 1928.5. 428