A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

CSÍKI Tamás: A miskolci izraelita kis- és középpolgárság az I. világháborút megelőző évtizedekben

jai egyre fontosabb szerepet tölthessenek be a város társadalmi-kulturális életében.

48 (Ezáltal szakmájuknak is nagyobb elismertséget és tekintélyt remélhettek.) Elsősorban a Kereskedelmi Testület érdeme a kamara megalapítása (ennek vezetősége is innen verbuválódott), amely rövid időre háttérbe szorította létrehívóját. Újabb fellendülése az 1880as évek végétől kezdődött (különböző szakosztályok kezdték meg működésüket), s ekkor válik a Kereskedelmi Testület a stabil, állandó üzlettel rendelkezők képviselőjévé. (A kereskedők számának növekedése következtében a verseny kiéleződött az egyes érdekcsoportok között.) Mindez nem zárta ki, hogy a tagok között különböző vagyoni helyzetűek legyenek: a szervezetben ugyanis helyet kaphattak, s a legalacsonyabb tagdíjakat fizették a csekély forgalmat lebonyolító és a családtagokon kívül más segédet nem alkalmazó kereskedők is. Az izraelita Schrecker S. Lipót munkálkodása nyomán, a múlt század legvégén alakult meg a Miskolci Kereskedők és Gazdák Köre, amely a vagyonosabb rétegek érdekképviseleti szerveként működött. A legteljesebb kereskedelmi szabadverseny (minden ipari árura és mezőgazdasági terményre kiterjedően), illetve az iparszabadság talaján állt, megalakulása a miskolci izraelita tőke mezőgazdasággal való kapcsolatát, illetve a kereskedő- és a gazdaérdekek közelítésének szándékát is jelzi.

49 Ugyancsak a dualizmus éveiben erősödött meg a gazdasági pozícióit megszilárdítani képtelen, vagy a gazdasági hierarchia adott szintjeiről kiszoruló kiskereskedők szervezkedése. Ok alakították meg pl. a Miskolci Kiskereskedők Ipartársulatát, továbbá más egyesületeket, amelyekben a környék kiskereskedői is helyet kaptak. De önállóan szervezkedtek a szatócsok, miként a kereskedelmi tisztviselők és az alkalmazottak is. Mindez azt mutatja, hogy a kereskedelem, illetve a kereskedők tagoltsága az érdekképviselet terén is visszatükröződött: a létrejött szervezetek a város kereskedőinek többségét ugyan lefedték, hatékonyan azonban csak némelyikük (a vagyonosabb, a gazdaság fontosabb pozícióit betöltő tagsággal rendelkezők) működhettek. Említsünk még néhány területet, ahol a múlt század utolsó harmadában az átlagnál ugyancsak magasabb a zsidóság aránya. Elsősorban a kisebb-nagyobb vendéglővel, kávéházzal vagy csak italmérésre alkalmas helyiséggel rendelkező kávésok, kocsmárosok stb. csoportjában. Ezek többsége közvetlen kapcsolatban állt az izraelita bor- és szesznagykereskedőkkel, akik maguk is rendelkeztek egy-egy hasonló üzlettel. A különböző szállítási vállalkozók, a fuvarosok, a bérkocsisok stb. között szintén nagy volt a zsidóság számaránya: ezek jelentős része is szoros, üzleti viszonyban volt a kereskedőkkel, amihez gyakran egzisztenciális függőség is járult.

50 Mit mondhatunk végül a miskolci zsidóság századfordulós években jellemző társadalmi-vagyoni helyzetéről. A nagypolgárságról, amely a gazdaság kulcspozícióit szerezte meg, egy korábbi tanulmányunkban részletesebben szóltunk, most csak a legnagyobb adófizetők névjegyzékének tanulságait említjük.

51 Eszerint már 1885-ben a 70 legtöbb adót fizető tag között 21 kereskedő és 21 ügyvéd található, továbbá házbirtokosok, illetve iparosok szerepeltek a listán.

52 Azon foglalkozások képviselői, amelyekben legmagasabb volt az izraeliták aránya. (Ehhez hasonló számadatok lesznek jellemzőek a következő évtizedekben is.) Az adóösszegek váltakozása pedig a rendkívül 48 Uo. 38-39., illetve a Miskolci Kereskedelmi Testület alapszabálya. (Bm.Lt. IV-1925/B 33. Egyesületi iratok.) 49 A miskolci Kereskedők és Gazdák Köre módosított alapszabályai. (Uo., IV-1925/B 35.) 50 Miskolci kalauz ... uo., illetve Ellenzék naptára... uo. 51 Csíki T.: Lm. 295-305. 52 Közli pl. a Borsod-miskolci Értesítő c. lap: 1884. 40. szám. 418