A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

CSÍKI Tamás: A miskolci izraelita kis- és középpolgárság az I. világháborút megelőző évtizedekben

emelkedett. Igaz, nehéz körülhatárolni, illetve statisztikailag meghatározni ezeket, mégis feltételezhetjük, hogy egyre nagyobb részét alkották a miskolci kereskedőknek. S az előző kategóriához hasonlóan, közöttük is magas volt az izraeliták aránya. Elsősorban a zsidóság azon rétegének, amelynek rosszabb pozícióból indulva, kevesebb esélye és lehetősége volt arra, hogy anyagi helyzetét a gazdasági hierarchia adott szintjén stabilizálja. Miként a cégbeszüntetések gyakorisága mutatja, ez sokaknak nem sikerült, mások egyik napról a másikra éltek, s csak kevesen tudtak valamennyi vagyont (tőkét) összegyűjteni. Ezen kereskedések profilja ugyancsak változatos volt (sokféle áruval próbálkoztak), elsősorban azonban a rőfösök, a fűszerkereskedők, illetve az archaikussá váló, elavult vegyeskereskedések között szerepeltek nagy arányban. S persze a szatócsok jelentős része is izraelita volt. A szatócsüzletek a múlt század végén gombamód szaporodtak Miskolcon, számuk 1890-ban 110-120 között lehetett, majd 1913-ban már kb. 150 szatócs szerepelt a nyilvántartásokban. (Ez az összeírt kereskedőknek több mint 20%-a.

40

) Végül, a zsidó kereskedők közötti arányukat, a vizsgált anyakönyvek alapján, a 19. század utolsó évtizedeiben folyamatosan kb. 25-28%-ra becsülhetjük.

41 A miskolci kereskedők újabb csoportját az üzlettel nem rendelkező, illetve állandó mozgásban lévő ügynökök, alkuszok, kofák, piaci árusok és házalók alkották. Igaz, az előzőekben látott kiskereskedők, szatócsok stb. jelentős része ugyancsak rákényszerült a piaci árusításra vagy a házalásra is, de ez a réteg más szempontok alapján sem tekinthető egységesnek. Az ügynökök, illetve a házalók egy része ugyanis a nagyobb kereskedővállalatokhoz kötődött, azok megbízottja volt, ezért nekik sikerült a gazdasági hierarchiába beépülve, helyzetüket stabilizálni. Természetesen ezek többsége szintén izraelita volt (1913-ban összesen 45 ügynököt regisztráltak 42

), csakúgy mint azoknak a kofáknak, piaci árusoknak, ócskásoknak, házalóknak stb., akik senkihez sem kötődtek, ezért preindusztriális keretek között maradva, rendkívüli elmaradottság és anyagi bizonytalanság jellemezte őket. Folyamatos eladósodás és csődveszély fenyegette őket, mivel szűk vevőkörük megtartása érdekében, a számukra rendkívül kedvezőtlen inkasszó ellenére is, gyakran hitelben kényszerültek eladni áruikat (elsősorban a kisebb településeken). Számuk a múlt század végén, e század elején mégis állandóan emelkedett a városban: az anyakönyvek alapján az összes izraelita kereskedőnek mintegy 20-24%-át alkották. 43 Nem véletlen, hogy a kamara, amely a „beérkezett", gazdaságilag megerősödött kereskedők érdekeit képviselte, többször arról panaszkodott, hogy a házalás teljesen kinőtt egykori kereteiből, a megengedhető gyakorlatból s a régi szabályok alól. Azt ugyan elismeri, hogy e tevékenység mellett felhozhatók gazdasági és szociálpolitikai érvek is, de elítéli, hogy a házalás szinte valamennyi árufajtára kiterjedve „vad" versenyt kelt az egyébként is szűkös fogyasztótáborért.

44 (Ráadásul ez a verseny alaposan leszorította az árakat.) Emellett a kamara az ellen is tiltakozott, hogy idegen házalók, továbbá iparűzők megjelenhetnek a piacokon, káros konkurenciát okozva a helybelieknek. Ezeknél azonban a századforduló tájékán már nagyobb versenytársak is adódtak a miskolci kereskedők számára. Részben a budapesti kereskedőcégek egyre erőteljesebben kiépülő ügynökhálózatára gondolhatunk, részben a fogyasztási szövetkezetek 40 Ellenzék naptára... uo., illetve Dobrossy I. idézett tanulmánya is foglalkozik a szatócsok helyzetével: 336-38., továbbá KIJ.1890. (Uo.) 41 Születési anyakönyvek ... 1896., 1904. stb. (Uo.) 42 Ellenzék naptára ...uo. 43 Születési anyakönyvek ... 1896., 1898. stb. (Uo.) 44 KIJ. 1898., 1902. (Uo.) 416