A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)
CSÍKI Tamás: A miskolci izraelita kis- és középpolgárság az I. világháborút megelőző évtizedekben
szakmákban volt elsősorban képviselve - ebben korábbi tendenciák is közrejátszottak -, amelyek stabilitásukat jobban megőrizték. S ez különféle előny őket.biztosított: pl. hitelképesebbek voltak, ezáltal könnyebben juthattak a kisipar számára egyébként nehezen hozzáférhető, ám létfontosságú kölcsönökhöz, mint a keresztény iparostársaik. (Mindez az üzem tartós fennmaradását, a fejlesztés lehetőségét, illetve a tulajdonos biztos megélhetését jelentette.) Elsősorban a zsidóság igényeit szolgálta az 1904-ben megalakult Miskolci Ipari Hitelszövetkezet, amely a kamara támogatását élvezte, s amelynek keretében pl. a szabóiparosok (láttuk, közöttük különösen sok volt az izraelita) a munkalehetőségek biztosítására önálló szakcsoportot is létrehoztak. A szövetkezet segítette a kisiparosok számlaköveteléseinek behajtását (1904-ben 40 660 koronát hajtott be), tagjai anyagbeszerzését támogatta, ezenkívül az iparosok további érdekcsoportokba szervezésével és önálló takarékbetétügyletekkel is foglalkozott. 18 Látjuk tehát, hogy a szövetkezetnek többféle funkciója volt, amelyek közvetve vagy közvetlenül a vállalkozásokat segítették, illetve ösztönözték. (Az sem véletlen, hogy Miskolcon, a keresztény polgárság igényeit kielégítendő, majd külön keresztény hitelszövetkezet is létesült.) Az említett stabilitást támasztja alá, hogy az izraelita ipartársulat vagyona ezekben az években is folyamatosan emelkedett, és 1909-re csaknem elérte a 25 000 koronát. 19 Igaz, ebben közrejátszott a leggazdagabb zsidó polgárok mint pártoló tagok anyagi támogatása is, a társulat azonban nagy összegű alapítványokat tett, egyre több pénzt fordított betegsegélyezésre és egyéb jótékony célokra (1910-ben pl. egy menház alapításának gondolatával 24 000 koronáért vásárolt telket és házat), a szakképzettség fejlesztése érdekében tanulmányutakat szervezett. 20 Mindez arra utal, hogy az izraelita iparosok többsége a miskolci kis- és középiparosság jobb módú, vagyonosabb csoportját alkotta, ami az érdekképviseletek számára is kedvezőbb működési feltételeket biztosított. (Ezt azért hangsúlyozzuk, mert az egyéb ipartársulatok általában jóval szerényebb vagyonnal rendelkeztek, az építő- és fémmunkások ipartársulata pl. vagyontalan volt 21 , s nem egy közülük a múlt század végére a „csendes elhalás stádiumába" jutott, bár önállóságukat minden eszközzel igyekeztek megőrizni.) Az 1884-ben létrejövő és önrendelkezési jogot nyerő Miskolci Ipartestület életében is jelentős változások történtek a századfordulós évekre. Az alakuláskor kb. 1000, rendkívül rossz anyagi helyzetben lévő kisiparos volt a tagja, akik között csak néhányan rendelkeztek tehermentes, ám szerény vagyonnal. 22 Az 1887-es közgyűlésen viszont az izraelita Kohn Fülöp női szabó már a kontár varrónők, az ipartestület pedig általában a kontárok megrendszabályozását indítványozta. 23 Mindez két dologra utalhat. Egyrészt az ipartestület tagjainak lassú anyagi (gazdasági) megerősödésére, illetve gyarapodására. Természetesen ez nem minden tagra volt jellemző, amit alátámaszt, hogy az 1890-es évektől már a vagyoni állapotnak megfelelően határozták meg a tagdíjaikat, amelyek jelentős része folyamatosan behajthatatlan volt. (1904-ben több mint 2000 koronáról le kellett mondania az ipartestületnek. 24 ) Ennek ellenére - s ez az első következtetésünket 18 KIJ. 1904. (Uo.) 19 A miskolci Egyesült Izraelita Ipartársulat 100 éves történetének rövid ismertetése 1836-1936. Öszszeállította: Singer M, Rosenberg M. HTD. 53.3568.1. 20 Uo. 21 KIJ. 1913. (Uo.) 22 A miskolci Ipartestület évi... Jelentés az 1885.évről. (Uo.) 23 A miskolci Ipartestület 50 éves múltja. Közli: Kovács L. Miskolc 1935. HTD. 53.3550.1. 24 A miskolci Ipartestület évi... Jelentés az 1904. évről. (Uo.) 412
