A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

SZABADFALVI József: Herman Ottó parlamenti tevékenysége a filoxéra elleni védekezésben

Egy évvel később, tehát 1890. november 14-én és 15-én ismét foglalkozott a képviselőházban a filoxéra elhárításának aktuális ügyeivel, a földművelési tárca néhány más kérdése kapcsán. „1876-ban kezdődött Magyarországon a phylloxera ügyének tárgyalása. A tanácskozások, a tanácsadások, kapkodások és találgatások, minden a világon, csak az nem, a mire szükség lett volna. És mi ma a következmény, t. képviselőház? Egész vidékek azt mondják, hol van a kormány, miért nem teszi a kormány? Nem a vidékek az okai, hanem a kormány, a mely rászoktatta őket."

44 A Franciaországba küldött szakértők nem végezték el rendesen a feladatukat. Hazánkban különösen nincsen meg az a tőke, ami pl. a franciáknál rendelkezésre áll. Felvetette a szervezett helyi védekezés lehetőségét, s idevonatkozóan egy igen jó példára hivatkozott: „Van Magyarországon egy hely, a hova szerintem sokkal hasznosabb elmenni, mint Francziaországba. Azt mindenki tudja, hogy Szegszárd városa nagy borkereskedést űz és van neki, gondolom, 4000 hold szőlője; Boda Vilmos t. barátom ezt igen jól ki tudná fejteni. A város jókor szervezkedett a phylloxera ellenében. Meghozatta magának Francziaországból a szénkéneget, mikor a kormány még nem adhatott, a mint hogy mindenüvé nem is adhat. Elhatározták ott, hogy védekezni fognak az úgynevezett gyérítési mód szerint, szervezkedtek külön, tartanak maguknak phylloxera biztost, vannak fecskendőik, van mindenük, a mi szükséges és ott a valóságos phylloxerapusztítás közepette, igaz, hogy bizonyos része a szőlőterületeknek, gondolom kétszáz hold a négyezerből, elpusztult ugyan de a többi, a melyek szénkéneggel gyéríttettek, ez idén is, a rossz termés idejében teljesen kielégítő termést adott, úgy, hogy a gazdának mindene kifizetődött. Tessék oda menni okulni. Tehát csak azt mondom, hogy ha nem bírjuk megtörni azt a valósággal átkos szellemet, mely mindig csak másban keresi a hibát, mely mindent felülről vár, hogy egész helységek nem tesznek egyebet, csak azt mondják: hol van a kormány? miért nem ad, miért nem teszi ezt vagy azt? addig nem lesz segítve a bajon."

45 Ismét felvetette a szőlők homoktalajra telepítésének fontosságát is. Részletesen foglalkozott a borhamisítás lehetőségével is. Idevonatkozó véleménye idők során megváltozott. Korábban minden borkezelési eljárást idegenkedve fogadott, most lehetőségét látja a borok bizonyos fokú kezelésének és javításának, az egyenletesség biztosítása érdekében: „A modern világban tért foglalnia annak a nézetnek, a melytől a mi gazdaságunk is függ. Nem ismerek embert a ki jobban megérdemelné, hogy kötözni való bolondnak nevezzék mint az, a ki a tudomány vívmányaival szemben mindig a réginél akar maradni, a ki a franczia eljárással, Francziaország domináló borpiaczával szemben még ma is a mi nyomorult, semmit sem érő pinczekezelését dicséri s ezért olyan, mint az a fuvaros, a ki a vasút ellen protestál. Vájjon ártalmára volna-e az emberiségnek, hogyha egy chemicus felfedezné azt az eljárást, melynek segítségével valóságos bort tudna csinálni? Nem. Valóságos áldás volna ha felfedezné, mert emancipálná a gazdát attól a gondtól és félelemtől, a melyet az időjárás reáhárít. Tudom, hogy sokan nincsenek velem egy értelemben; de megmondhatom, hogy miben tévednek. A tévedés nagyon egyszerű. Minden egyes borvidéken vannak egyes bortermelő gazdák, a kiknél mindenkor egyforma jó bor kapható, bármilyen lett légyen is az esztendő. Hát, t. ház, ezek talán csudát tudnak csinálni, ezeknek talán külön süt a nap, külön esik az eső, hogy csak az ő szőlőikben terem minden esztendőben - még a rossz esztendőben is - egyforma jó bor? Valljuk be, t. ház, hogy ezek is csak úgy segítenek a borukon a mint tudnak, tudniillik francziául.' Herman Ottó utolsó parlamenti ciklusában, 1893-tól 1896-ig Miskolc város képviselőjeként foglalt helyet a Képviselőházban. Ezen időszakban három alkalommal vetette fel a szőlővész gondjait. 1893. november 18-án, 1893. december 5-én és másfél hónap elmúltával, 1894. január 30-án egy általánosabb kontextusban. Lássunk ezekből is egy jellemző példát: 1893 novemberében a miniszter jelentésére utal a vész óriási hatását vázolva: „Meg van állapítva, 600 ezer holdon fölül áll a szőlőterület terjedelme; ebből teljesen elpusztult 200 és néhány ezer hold, és ha a fönnálló szőlőterületet veszszük, akkor mindent leszámítva, a peronoszpóra garázdálkodásait is hozzátéve, maradna 97 ezer 44 1890. november 14. KN. 1887-92. XIX. 299. 45 1890. november 14. KN. 1887-92. XIX. 300. 46 1890. november 14. KN. 1887-92. XIX. 301. 376