A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

SZABADFALVI József: Herman Ottó parlamenti tevékenysége a filoxéra elleni védekezésben

természetét tanulmányozza ... A minister úr igen jól tudhatja, hogy az utazás eredményéről soha semmiféle jelentést vagy kimutatást nem olvashattunk." Ekkor már minden szakember tudta Magyaroszágon, hogy „Francziaországban és másutt" amerikai vesszőt vagy magot olcsón be lehet szerezni. Ez úton a miniszter a filoxéra felmérésére „szerzett magának egy nagy apparátust. Az iskolák szünetei alatt indított a szőlők felé phylloxerát kereső hadakat, középiskolai tanárokat, a kik felületes cursuson valami sejtelmet szereztek maguknak a phylloxeráról..." Általában tízezer hold szőlőt kellett mindegyiküknek megvizsgálni hat hét alatt. Ezek azután szépen lejáratták a birtokosok előtt magukat és a „szakemberi tekintélyt is. Tolna-megyében szekérről opernguckerrel nézte a hegyeket, vájjon van-e phylloxera bennük, vagy nincs?" Másutt italosán szállíttatták magukat egyik helyről a másikra, és ezek után sorra jöttek a jelentések arról, „hogy a terület megvizsgáltatott és a 10 ezer holdban bárcsak felületes megvizsgálása is hosszú éveket követel, még az ember csak approximative ki meri mondani azt, hogy phylloxera nem található". S ez a haszontalan munka „belekerült az országnak 59.776 forintjába". Megemlíti itt azt is, hogy ő már a felmérés megkezdése előtt is kijelentette, hogy a munka nem fog eredményre vezetni. Beszédében arról is szólt, hogy nem nyújt biztos védelmet a szénkénegezés sem. „De a volt t. minister úr szerelmes volt a szénkénegezésbe." Ismét felvetette a szendrői telep ügyét, amelynek a fenntartását mindig azzal igazolják, hogy a „Hegyaljára nézve véghetetlenül fontos". Ezt az állítást a következő érvekkel cáfolta: „Ezt én kereken tagadom. Ne méltóztassék a minister úr az én szavam után indulni, hanem minthogy hatáskörébe tartozik, az állami földtani intézetet megkérdezni, hogy van-e valami elfogadható alap, melyen a szendrői hegységet a hegyaljai bortermő vidékkel viszonyba lehet hozni. És azon választ fogja nyerni, hogy semmi összefüggés nincs, mert a hegyalja vulcanicus képződmény az, a mi a hegyaljai borászatnak azt a különös becset megadja. Én beleegyezem minden állomás felállításába, mely a hegyaljai borviszonyokra nézve mérvadó, de tiltakozom minden oly állomás felállítása ellen, mely Magyarország borászati vidéki érdekét nem mozdítja elő és az országnak csak költséget okoz, mely a haszonnal semmi arányba nem áll."

28 Széchenyi Pál miniszter azután védelmébe vette elődjét azt hangsúlyozván, hogy meghallgatta ugyan a bizottság véleményét, de ott éppen a felszólaló maradt kisebbségben. Herman Ottó beszédére többen reflektáltak, s közöttük többen vitatkoztak vele. A szőlővész ügyét csak a következő évi költségvetési tárgyalásokon, 1884. január 22-én vetette fel.

29 Nem támogatta egyes ártéri kutak fúrását, de jobbára a szendrői filoxéraállomás fenntartására szánt összegeket kifogásolta. Megemlítette az ellene felhozott érveket is, miszerint úgy nyilatkozik Szendrőről, hogy nem is járt ott. Itt arra hivatkozott, hogy jól ismeri a táj geológiai irodalmát, amely teljesen más eredetű és anyagú hegycsoport, nem vulkanikus kőzet alkotja, mint Hegyalját. Most arról ad számot, hogy „...kénytelen voltam tehát azon áldozatot hozni, hogy személyesen elmentem Szendrőre s megnéztem a kísérleti állomást. Ennek alapján jelentem ki most t. képviselőház azt, hogy a szendrői állomásra ráköltött pénz haszontalan költség." Érvei a következők: A táj geológiailag karszt, a termőtalaj rendkívülien silány, és itt akarnak szőlőt telepíteni és kísérleti állomást fenntartani. Kutat hiába ástak a csemeték öntözésére, vizet sem találtak. Ehhez még az is hozzájárul, hogy közel három óra járásra van a vasúttól. A kísérleti állomás állapotát pedig így ismertette: [Ezen szendrői állomáson én sok mindenfélét tapasztaltam. Láttam ott a szőlőt egy mezsgyével körülvett területen, mely tökéletesen elburjánzott. Mi ez? Azt a felvilágosítást kaptam, hogy az egy tudományos kísérlet. Milyen tudományos kísérlet? b. Kemény Gábor ő excellentiája olvasván a „Pester 28 1883. febr. 20. KN. 1881-1884. KN X. 178. 29 1884. jan. 22. KN. 1881-1884. XIV. 158-160. 370