A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

PUSZTAI Tamás: Muhi középkori mezőváros régészeti kutatásának topográfiai előkészítéséről

sorral párhuzamosan, attól mintegy 150 méterre ÉNy-ra húzódik. Ez a terület már kívül esik a települést magába foglaló domb gerincén; a feltételezhető objektumok nagy része egy mélyedésben található. Azonosításukhoz a többszöri helyszíni szemléink sem hoztak közelebb. 1995 márciusában, a mezőváros területén és környezetében sárkányrepülőről készítettünk fotókat.

10 Ezek segítségével tovább finomíthattuk a térképészeti légifotókról szerzett információinkat (5. kép).

11 Az ekkor készült képeken az elpusztult templom foltja igen határozottan kivehető. A fekete-fehér térképészeti fotón a főutca két oldalán 50-100 méter széles, egységesnek látszó világos sávokat korábban az itt álló objektumok elszántott omladékával azonosítottuk. Az 1995 tavaszán készített színes felvételeinken azonban jól látható, hogy a fent leírt világos sávok nem egységesek, két részre bonthatók. Az út két oldalán, azzal közvetlenül érintkezik egy-egy, vele párhuzamosan futó világos sárga sáv, melynek szélessége 35-40 méter. A fekete-fehér fotókon egységesnek látott világos sáv másik felét a színes felvételeken a keskeny sárga sávok mögötti, egy-egy világos barna színű sáv alkotja. Ez esetben az épületek elszántott omladékait az úttal közvetlenül érintkező sárga sávok jelölhették, a mögöttük megfigyelt világosbarna elszíneződés az épületek mögötti telkekkel azonosítható. Terepbejárásaink során a talaj színének és összetételének légifotók segítségével megfigyelt változásait a leírt területen, a templomhely kivételével, nem tudtuk megfigyelni. Mind a térképészeti célú, mind a régészeti céllal készített légifotókon is jól láthatók azok a Muhitól nyugatra húzódó, a feltételezett középkori út nyomvonalába csatlakozó, a település felé tartó keskeny, világos sávok, melyek egy részét szintén különböző utakkal azonosíthatjuk, ezek korának meghatározása azonban további helyszíni szemlék feladata. 5. Magnetométeres geofizikai vizsgálatokat a mezőváros területén a 42. sz. lelőhelyen végeztek.

12 Ez esetben a talaj felszíne feletti síkon mért térerősségadatokból kívántunk következtetni a talaj szintje alatti, régészeti objektumok jellegére, kiterjedésére. A felszíni geofizikai mágneses mérés érintette terület befoglaló mérete 200x280 méter volt.

13 A méréseket lxl méteres alapegységekből álló háló rácspontjain végezték. Az adatok előzetes feldolgozása a terepi mérésekkel csaknem párhuzamosan folyt. Dolgozatunkban a geofizikai vizsgálatok eredményeit szemléltető, meghatározott szempontú értékelési vázlatot mutatunk be (6. kép). Ezen az ábrán, tájékozódási pontokként az autópálya kitűzési pontjai (X), valamint a domb tetején, a nyomvonalba eső nagyfeszültségű villanyoszlop ( ) van feltüntetve. A feltételesen, eltemetett régészeti jelenségre utaló mágneses anomáliákat a környezetük szürke színéhez képest világosabb illetve a hozzájuk tartozó sötétebb színek jelzik. A település területe, környezetéhez képest mágneses anomáliákban gazdag. Még annak ellenére is, hogy a területünk közepén áthaladó nagyfeszültségű villanyvezeték és az ott álló villanyoszlop keltette mágneses zaj éppen az autópálya-határokon belül eső, feltárható terület közepének értékelhetőségét korlátozta, látható, hogy a domináns A fotókat Kulcsár Géza (Herman Ottó Múzeum, Miskolc) készítette. A fényképezést a késő délelőtti órákban, napos, enyhén felhős időben végeztük, 24 Din érzékenységű, normál KODAK filmre. A vizsgált területet növényzet nem fedte. 1 ^A régészeti lelőhelyek légi fotó segítségével történő vizsgálatáról, további szakirodalommal Erdélyi Balázs 1982. 12:

Puszta Sándor 1995. Az előzetes felmérések során a mágneses mérés esetében, a felszíni gyűjtésnél, valamint ezt követően az ásatásnál a mágneses É-i irányba tájolt, azonos hálórendszert alkalmaztunk, melynek egyik rácspontja a domb tetején található háromszögelési pont volt. 36